Egy nagyvárosban (pl. : Budapesten) jobb magányosnak lenni, vagy egy vidéki faluban?

Pesten nagy a tömeg, de valójában senki sem figyel a másikra. Bezárkóznak, tereptárgynak tekintik az idegeneket. Ha összeesel, átlépnek rajtad.

Vidéken, kisebb falvakban mindenki ismer mindenkit, és a szegény ember szívesebben is segíti a még nála is szegényebbet, mint egy tehetős polgár. Sőt legtöbbször még párt is megpróbálnak szerezni a magányos embernek.

Egy nagyvárosban ezerszer jobb és elviselhetőbb.

Falun egyszer voltam pár napot úgy, hogy magam alatt voltam, hát azt hittem végem.

Pedig mentem túrázni, edzettem, fát vágtam, kínomban berúgtam.

Ha internet van, minden van.

Fizess mindenert tobbet Pesten es lokdosodj, ja neked az jon be.

Egy kis faluban kimész az udvarra, tudsz szólni a szomszédhoz, az utcán megállsz egy-egy ismerőssel beszélgetni...

Viszont változtatni nemigen van lehetőséged.

Budapesten nincs kihez szólnod, mert mindenki rohan a maga kis életében.

Viszont el tudsz menni egyet mozizni, kajálni egyet, csak úgy mászkálni, ahol szintén sok inger ér. Pluszban ha van valami érdeklődési köröd, kereshetsz megfelelő csoportot, klubot, ahol új ismeretségeket köthetsz, amivel akár az egész életed megváltozhat.

Tehát pillanatnyi helyzetet nézve, a jövőre nem gondolva, a falu a jobb, de hosszú távon, bízva a változásban, a jobban, Budapest.