Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Mit tegyek? Mi történik...

Mit tegyek? Mi történik velem? (Bővebben lent)

Figyelt kérdés

Lehet, hogy hosszú lesz, de kezdem az elejéről:


Tavaly tavasszal elváltak a szüleim. Akkor még nem volt nehéz elfogadnom, hogy ez történt, talán mert nem fogtam fel. Előtte pár hónappal öngyilkos lett a levelezőtársam, akivel évek óta beszéltem, barátok voltunk. Miközben anyukámék váltak, én a gimnáziumba készültem. Arra az időszakra, amikor ez történt, elég homályos minden (még a dátumot sem tudom besaccolni). Nyáron aztán eltűnt az egyik kutyám. Mindeközben segíteni kezdtem egy lelkileg sérült ló körül, nagyon megszerettem, de azt mondták, nincs rá sok remény, hogy valaha olyan hátas lesz, mint a többi ló ott. (Ez nem érdekelt. Inkább ne ülhessek fel, mint hogy beteg legyen.) Aztán elkezdődött a suli. Felvettek a gimibe, egész jól éreztem magam, de idővel fáradt lettem, szomorú és mindennel bajom volt. A szüleim folyamatosan egymás ellen akartak uszítani, a 9 éves húgommal együtt. Tesómat többé-kevésbé sikerült "megvédenem" ettől, de magamat nem tudtam. Hétköznap anyánál voltunk, hétvégén apánál de sosem volt jó. Nem úgy tűnt, mint ha a húgom bármit észrevett volna, és ennek örültem, én pedig a lovaknál, a lovaglással és olvasással ki tudtam kapcsolódni. Közben szereztem magamnak néhány barátot, de újabban egyre elviselhetetlenebb vagyok (ezt tudom), élni sincs kedvem, órákon alig bírtam ébren maradni, éjszaka sírok. Az egyik barátom (nevezzük most X-nek) nagyon sokat tesz értem, hiába vagyok néha egy hisztérika. Ha besokallok, eljön velem sétálni, fagyizni vagy bármi más (külön településen lakunk), akár éjszaka is felhívhatom (ezt azért nem szoktam. Legalább ő aludjon :P ), próbál védeni a többi lány beszólásaitól, vigasztal. De én úgy érzem, egyre lejjebb csúszok, olyan érzés, mint ha valami láthatatlan súly lenne rajtam. Amikor a "regényemet" írom, olvasok vagy sportolok, kicsit elfelejtem, de aztán kísér tovább. Tudom, hogy már semmi sem lesz a régi, de nem tudnátok valami tanácsot adni, hogyan lehetne könnyebb? Vagy elviselhetőbb? Egyáltalán miért történt ez velem?

(Mocskolódást, értelmetlen válaszokat nem kérek.)


Köszönöm előre is a segítséget. :)


13/L



2016. jún. 15. 08:51
1 2
 11/13 anonim ***** válasza:

Igazából csak annyi, hogy szerintem nagyon érett gondolkodásra vall, hogy észreveszed, hogy van egy barátod, aki melletted áll. Egy csomó ember, aki éppen magát akarja sajnálni, mindig legyint a barátokra, hogy "persze, kérdezi hogy vagyok, de nem is érdekli igazán" vagy valami, amivel lekicsinyíti a barát szerepét a történetben, hogy a szenvedése epikusabbnak hasson. Szóval nekem ez tetszik.

És teljesen rendben van, hogy el vagy keseredve. Tényleg egy csomó hullámvölgy meg hullámhegy van, és ezek egymást követik. Csak remélem, hogy szerencsésen fognak alakulni a dolgaid, mert még csak most kezdted a gimit, és tényleg előtted az élet. :)

Tanácsot nem tudok adni, csak annyit, hogy biztos vagyok benne, hogy lesz jobb is, és így látatlanban is kitartást meg csupa jót küldök. :)

2016. aug. 3. 00:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/13 A kérdező kommentje:
Utolsó: Köszönöm! Ez nagyon kedves :)
2016. aug. 22. 22:06
 13/13 A kérdező kommentje:

A helyzet sajnos még mindig aktuális, csak nagyon kevés dolog változott. Például a korom.

14/L

2017. aug. 19. 17:09
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!