Van köztetek olyan, aki hozzám hasonlóan "korcsnak" érzi magát? (bővebben lent)

Én

Sosem volt barátaim.Pedig probálkoztam barátkozni de inkább elküldtek .....

Alacsony,nagyon ronda/ocsmány,kövér,xy bajaim vannak,sikhülye, mindig szerencsétlenség történik velem, még sorolhatnám.

Gyerekkoromban cikizés,gúnyolódás,nevetség tárgya voltam,úgy kerülgettek gyerekek(iskolában) mintha súlyos fertőzö gyerek lennék még tudnám sorolni.

Nem érzem magam korcsnak, ellenben szerencsétlennek igen. Kis súlyfölösleggel rendelkezem, de semmi vészes, 2-3 hónap alatt simán versenysúlyba lennék, illetve rondának sem tartom magam. Részemről inkább lelki szempontból érzem magam korcsnak. Régen, gyerekkoromban, tinédzserkoromban rengeteg haverom volt, 20-as éveimbe jöttek a problémák. Régi haverok elkoptak, újakat meg nem tudtam szerezni, aminek egyik oka szerintem, hogy nem voltam képes felnőni. Még úgy sem, hogy éveket töltöttem kint egyedül külföldön, 100%-ig magamat fenn tartva. Jelenleg itthon vagyok, jelen állás szerint elmondhatom, hogy az utóbbi 2-3 évben nagyon emberekhez sem szóltam. Megjártam több munkahelyet, haverok, barátnő keresés miatt, hátha majd összeakadok valakivel, de nem így történt. Rosszabbnál rosszabb helyzetbe sodortam magam. Nem is az a problémám, hogy a nők nem vesznek észre, hanem hogy egyáltalán nem is volt semmiféle kapcsolatom nőkkel, még baráti, vagy ismerkedés szinten sem az elmúlt években. Kisváros, korombeliek elhúztak, értelmes szingli nő ezen a környéken meg nincs, ahogyan olyan emberek sem, akik túl látnának a vedelek, nekem tökmindegy mivan életfilozófián. Próbáltam más városba költözni, ott se lett jobb. Amilyen tanácsokat adtak nekem, hogy járjak sportolni, természetet járni, semmi nem jött be, ugyanis az emberek nem kíváncsiak egymásra. Egy korombeli csajt nem érdeklem, szülőkkel élek, nincs karrierem, jelenleg munkám sem, az életbe nem foglalkozna velem egy sem, bármilyen rendes, értelmes ember is vagyok(szerintem). Egy fiatalabbal meg nem tudom hol lehetne ismerkedni. Tipikusan, a 20-24 évesek elhúznak Pestre tanulni, ezalatt a kor alatt meg érthető hogy nem akarok társat magamnak. Hogy hogyan jutottam erre a szintre? Folyamatos csalódások értek az élet egyéb terén, önbizalomhiányos lettem, ezáltal egyre nehezebben alakítottam ki kapcsolatokat magam körül, míg mindennek az lett a vége, hogy egy zárkózott, magányos, savanyú ember lettem, akinek semmi életcélja, öröme az életben. Jelenleg lassú változtatást eszközölök be az életembe, de nagyon nehéz. Újból eljárok futni, ha olyan film megy a moziba, ami érdekel, akkor oda is elmegyek(természetesen egyedül), próbálom leadni a rossz szokásaimat(videojáték, filmek, soorzatok, gép előtt ülés), csak hát ugye vidéken nem egyszerű az élet, mikor az ember sehol sem tud ismerkedni, és zéró programok vannak.

F/27

Hát ismerős.. az èn önkritikám is elèg durva.. Mások szerint akik így látnak rèszben külső szemlèlőkènt is..szerintük nincs velem baj meg semmi. Áradozás hegyek blabla:'D De hiába,èn fullra máshogy gondolom^^ Hát van baj xD

Talán közrejátszik,hogy soha semmi önbizalmam nincs.

Mondhatnám,hogy a bèke s*gge alatt van,de mègha keresnèm se..találnám meg ott se:'DD Szerintem a pokol legmèlyebb bugyraiba van "eltemetve".

Èn ezekre csak azt tudom mondani,hogy minden okkal.. Okkal lesz az emberek is olyan amilyen, ès alakulnak ki ilyen problèmái valakinek.^^

Aki szeretne írhat,szívesen beszèlgetek meg ilyenek.~

23/l