Van így értelme az életemnek?

Szerintem ülj le egy üveg pia mellé, aztán kulturált fogyasztás mellett gondolkozz el, hogy egyáltalán ki vagy, mit, miért rontottál, rontasz el.

Mik a képességeid, mire lehetnél képes, merre kellene elindulnod.

Szerintem a biztonságérzet egyik alapja az önállóság.

Törekedj arra, hogy legyen egy épkézláb szakmád, amivel lehet azért pénzt keresni. Nem feltétlenül diploma, lehet szakmunka is(ne úgy állj hozzá, hogy jaj életm végéig, mert váltani lehet).

Ez szerintem nagyban befolyásolja egy ember önértékelését, hogy el tudja mondani magáról, hogy megáll a saját lábán.

Utána már kis erőt fordíthatsz arra, hogy eljárj sportolni, valami olyat, ami férfias kiállást ad.

Töltsd fel a ruhatárad kicsit újabb darabokkal.

Barátkozz a munkatársakkal, járj el velük szórakozni.

Ott úgy is lesz egy menő, aki majd intézi a nőket.

Aztán így szépen sorban.

Gondolsz magadra. Akkor is gondoltál, mikor ezt kiírtad. Nem csak gondoltál magadra, hanem sajnáltad is magad, de nagyon.

Változtass azon, ami most neked nem jó. Ismerj meg új embereket, próbálj meg olyan célokat kitűzni magad elé, amik nem elérhetetlenek. Öngyilkos gondolataid ne legyenek, mert egy, öngyilkosságot elkövetni bűn, kettő, honnan tudod, hogy nem-e vált volna belőled híres ember, ha nem ölöd meg magad. Csak rossz oldala van az öngyilkosságnak!!

Senki sincsen, aki szeretne? Vagy úgy érzed, hogy senki sem szeret?

Hát, pedig próbálj megbocsátani azoknak, akik bántottak, aztán próbálj megnyílni mások fele! Biztos vannak olyanok, akik szívesen ismerkednének veled :)

Na figyelj csak!

Én 17 évesen szinte ugyan ezt éreztem magamban.

Most 49 vagyok.

Fogtam egy füzetet és egy tollat és kiírtam magamból minden gondolatomat, őszintén, ahogy jött. Tényleg ahogy jött!

Ez ment hetekig, ahogy épp eszembe jutott, írtam és írtam.

Kiírtam a bánatom, megkönnyebültem.

Majd találtam valami elfoglaltságot, amibe bele tudtam temetkezni, én éppen szerelni szerettem, hát szereltem, terveztem. Majd jött valaki, aki szintén szerelt és már együtt szereltünk és beszélgettünk.

És már nem is voltam egyedül...