Vannak itt olyanok akik bármilyen okból kifolyólag egyedül maradtak, barátok nélkül?

Nekem nincsenek barátaim (pár netes ismeretésget kivéve)

Suliban részben kiközösítettek, meg soha nem is voltam egy barátkozós típus, jobb szerettem egyedül, a saját kis gondolataimmal ellenni. Meg nem is vágyom a nagy társasági életre, jobb szeretem a nyugalmat.

Szabadidőmben itthon vagyok, pihengetek, gépezek, vagy elfoglalom magam valami mással, illetve családdal vagyok.

Náéha van hogy magányosnak érzem magam, bár ezt inkább csak a szerelmi részen, na meg hogy ezzel az életstílusommal nagyon nehéz barátnőt találni, mivel nincsen se szociális köröm, nem járok bulizni sehova.

Egy kapcsolatom volt eddig, netről jött össze, őt nem zavarta, amíg kapcsolatban voltunk, de végén már nem igazán tetszett neki, (sajnos elkövettem azt a hibát, hogy ki akartam sajátítani) aztán szakításkor a fejemhez vágta, hogy nem hagytam neki elég teret, meg hogy antiszociális vagyok :/

Ujujuj, rengeteg mindent. Több szakma is érdekel. Azért maradtam egyedül, mert én kamaszkoromban éltem ki az egyetemi éveimet. Ittam, csavarogtam, lógtam, belekeveredtem dolgokba. Ekkor az osztályfőnök a legjobb barátaimnak azt mondta, ne barátkozzanak velem, mert elrontom őket(erre büszke vagyok:). Aztán egyetemen keményen ráhajtottam a mesterségemre, míg mások iddogáltak, kefélgettek. Akkor maradtam egyedül. De bekerültem a legjobbak közé. Konferenciákra, koncertekre járok, tanulok, túrázom, idegenekkel beszélgetek más híján, olvasok, írok, biciklizek, tervezgetek, lakotául tanulok, zenélek, zenét hallgatok, zenét írok, rengeteg minden. Ma gondoltam el, hogy lehetnék valakivel olyan boldog, mint egyedül?

Leszarom, hogy mit gondolnak rólam. Néha lehet látni, ahogy végigszáguldok a városon és torkom szakadtából Queen számokat énekelek.

Ha úgy vesszük,én teljesen egyedül vagyok barátok nélkül.Több,mint 12-szer költözködtem életem során.3 városban is laktam.2 ovoda.3 általános iskola.még gimnáziumban is kettőbe jártam.A sok költözködés miatt nem sikerült barátságokat kötnöm.Pedig hála istennek nem volt gond soha a beilleszkedéssel.mindenhol szerettek.a sok környezet változás miatt,megkellett tanulnom beilleszkedni újabb és újabb közösségekbe.egyébként én tökre élveztem,hogy ennyi helyen laktam.élveztem,hogy sok embert megismertem.Ha valahonnan elköltöztem akkor onnan tovább léptem,soha senkivel nem tartottam utána a kapcsolatot.jöttek új emberek.de aztán nem rég rájöttem,hogy hiába szerettek mindenhol az emberek.nincs egy barátom se a közelemben.családi életem se valami mesés.szüleim elváltak 7 éves koromban majd 14 éves koromban újra összejöttek és összeköltöztek.hát az maga volt a pokol.....de hála isten hamar szétmentek.anyámmal lakom.testvérem nincs.apám együtt lakik a nőjével meg annak a 2 fiával.én meg itthon kuksolok egyedül.kb havonta 1-2szer látom apámat.anyám meg haza se jár.

19/L