Több mint 1500 napja élek család, barátnő, és barátok nélkül csak a munkahely és az otthon között ingázva. Ti ezt hogyan élnétek meg?

Ismerős, teljesen átérzem a helyzetedet. Észrevettem én is hogy az emberek, főleg a nők többsége olyan semleges a másikhoz. Próbáltam sok emberrel ismerkedni, van akivel sikerül és van akivel nem, de sajnos a siker nagyon csekély. Mindenesetre a legjobb ha nem görcsölsz rá, nem szabad!!! Mert az tud a legjobban kikészíteni és depresszióssá tenni. A fő baj az emberek mentalitásán van, tesznek magasról mások problémáira és csak a tökéletes kell mindenkinek. Pedig az embert épp hogy a tökéletlenségei teszik egyedivé és különlegessé és persze tökéletessé :D

Játsszhatsz netes játékokat, vagy iratkozz be valami tanfolyamra, járj el helyekre, csapódj be könyvklubba, vallási csoportba, vagy kezdj el dolgozni pultosként egy szórakozóhelyen, vagy kocsmában. Garantáltan fogsz találkozni furábbnál furább emberekkel és akadni fog ismerős jelölt is akivel esetleg barátságot köthetsz, vagy épp megismerkedhetsz jó nőkkel is aki nem csak az okosszarját nyomkorássza hanem gondolkodik is!

Mennyi idős vagy?

Rosszul élném meg, de azért nem katasztrófa...

Nem kell összeomlani, koncentrálj a megoldásra. Tegyél fel kérdéseket!

Mért nem érdekelsz senkit? Milyen ember vagy? Milyen a személyiséged? De őszintén ám! Érdekes vagy? Barátságos? Lehet veled okosan, nyitottan beszélgetni? esetleg sablonos vagy, vagy nyomulós? Frusztrált? Sértődött ("az emberek hülyék!"- mentalitású)? .

Mért nem tudsz a munkahelyeden barátkozni? Nem olyan a közeg? Meg sem próbálod? Elutasítanak?

Az ember társas lény, de azért az sem ártana, a egyedül is meg tudnál lenni. Először azt kéne elérni, hogy te jól érezd magad saját magaddal.

A szociális kompetencia amúgy fejleszthető, egyedül vagy pszichológussal is. Az emberek sokfélék, de nagyjából ugyanolyanok, mint te, aggódnak, örülnek, szeretnek, vagy magányosan vergődnek, pörgősek vagy maguknak valók...stb. nem kell ebből nagy ügyet csinálni, próbálkozni, kapcsolódni kell, valakivel biztos szimpatikusak lesztek egymásnak.

Néhány tipp:

- SPORT!!! Nagyon jó stresszoldó, magányosan is, de csoportosan is űzhető. A közösségi sportokban ráadásul emberekkel is találkozol, de ne ez legyen az elsődleges cél, ez csak örömteli plusz, ha van (de ha nincs, az sem baj, ne görcsölj rá)

- kezdj el vmi nyelvet tanulni, kommunikálj anyanyelvűekkel vagy más nyelvtanulókkal neten.

Nagyobb városokban szoktak lenni nemzetközi estek, bulik, tök jó lehetőség, általában a résztvevők tök nyitottak és érdekesek. És nyelvgyakorlásra is jó.

- régi kapcsolatok ápolása: vmi kolléga, munkatárs, kósza rokon csak van, akivel valamennyire jóban vagy, nem hiszem, hogy egyetlen egy ilyen ember sincs a múltadból.

-jaj, még egy jó ötlet: önkénteskedj! Jót tesz a lelkednek, segíteni jó érzés, plusz emberek között vagy, és ha nem is mindenki egyforma, de van közös célotok, ami összefogja a csoportot.

Ráadásul ha valakinek segítesz, az valószínűleg hálás lesz neked, ami szintén egy pozitív emberi visszajelzés, önbizalmat, önszeretetet adhat.

Én még anyit tudnék javasolni hogyha már a sport szóba került hogy esetleg menj el biciklitúrára, fedezd fel a tájakat, igaz ez inkább egyedüli magányos dolog, de remek kikapcsolódás. Esetleg tekerés közben hogy egy idő után ne legyen egyhangú rakd be a füleseket és hallgass közben zenét.

amúúgy meg ha van kedved beszélgethetünk.

Orbán Viktor nagy álma vagy, de legalább kapnál érte valamilyen állami kitüntetést.

Melóba menet nézegess más munka után, ez így nem élet komám, 1x élsz.

Megoldás, ki kell szakítanod magad a kis világodból. Amit én ajánlok, hogy egyedül is csinálj olyan dolgokat, amit társasággal tennél.

Hétvégente el lehet menni kirándulni, szervezhetsz nagyobb túrát. Én például pár éve elmentem Repülőmúzeumba, ami azóta meg is szűnt, végigjártam, végigjártam egy idegen várost, lett belőle egy olyan nap, amire azóta is emlékszem.

De simán elmehetsz 1-1 kisebb külföldi útra, Szlovákiába, Ausztriába 1-2 napos pihenőre.

Vagy ahogy írták, a sport sokat dob a dolgokon. Már ha eljársz kondizni, akkor is emberek között vagy, szellemileg és testileg felfrissülsz és még jobban is fogsz kinézni.

Vagy veszel egy bringát, és tekersz. Én volt hogy szinte minden nap 1,5-2 órát tekertem, örültem hogy milyen sok. Aztán láttam androidos alkalmazásban hogy másokhoz képest én épp csak hobbi bringás vagyok.

Vagy sokszor azt utálom az ismerősökkel való kirándulásokban, hogy megkötik a kezem. Én elmennék egy csomó helyre ami érdekel, de ők inkább kihagyják. Aztán elrángatnak olyan helyekre ami meg engem hagy hidegen. Egyedül menve meg azt nézek meg amit akarok.

Vagy én például moziba is tök szívesen ülök be tök egyedül, ott úgysem beszélget az ember, filmet nézni meg mégiscsak élmény.

A sportban az a jó, hogy akkor is hat rád, ha nem akarod. Egy csomó biokémiai folyamatot indít el a szervezetedben, ami hat a lelki közérzetedre is.

Én futni járok illetve önvédelmi edzésre, mindkettő után nagyon feldobva érzem magam, és valahogy nyugodtabban, elégedettebben is, és nagyobb lesz az önbizalmam.