Velem van a baj?

Nagyon kevés igényem van társaságra. Hetente egy óra beszélgetés, vagy hülyéskedés untig elég.

Ez régebben (úgy 2011 előtt) nem jelentett gondot.

Mostanában örülök, ha valaki egy hónapban egyszer szeretne velem lenni.

Ez még nekem is kevés. Már évek óta ez megy.

Kezdek beleőrülni a magányba.

Szerintem manapság egyre felszínesebb.

Csak az számít nekik, hogy a másik mennyire "szép" (értsd: mennyire felel meg egy bizonyos szépségideálnak), és/vagy milyen luxus cuccokat engedhet meg magának.

Én látom ezt rosszul?

(Privátot ne küldjetek, mert úgysem válaszolok rá.)