Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Normális, hogy félek az...

Normális, hogy félek az egyedülléttől? Ti hogy váltatok felnőtté?

Figyelt kérdés

Azt hiszem nálam most jött el ez a korszak.

Idáig a délelőttöt suliban töltöttem, utána otthon anyukám várt finom kajákkal, mosott, főzött rám. Persze azért mindent próbáltam megtanulni tőle, én is szoktam sütni/főzni mikor épp kedvem támad és szeretek is. De mindig ott volt ő, aki miatt semmiért sem kellett törjem magam. Ősztől egyetemre jöttem, igy hét közben itt az albérletben voltam, ez is nagy változás volt nekem, de még mindig megvolt az, hogy egy csomó kaját pakolt nekem a hétre, illetve hétvégén vele lehettem újra. Sokszor arra vártam, hogy végre egyedül lehessek már, de mosmár teljesen megijedtem.

200 km-re fog költözni a párjával.

Tudom, nem a világ vége, de kb kéthetente fogom látni. Megijedtem attól, hogy hétvégente az üres hideg házba megyek haza, egyedül leszek. Terveztem távoktatásra menni, hogy más kurzust is elvégezhessek, illetve ha a mellettünk levő kisvárosban hátha találnék munkát is. Ami azt jelenti hogy nem csak hétvégente leszek egyedül, hanem egyfojtában.

A szerencse annyi, hogy vidéken élünk és tartunk állatokat(jórészét eladta már) és velük még elleszek valahogy, de félek becsavarodok.

Párom is van több,mint két éve, de az a helyzet, hogy sofőr és őt is csak hétvégéken látom.

Őt nagyon szeretem és komolyan tervezünk mindketten, de magányosnak érzem magam ha ilyen ritkán vagyunk együtt.

Szerintetek ebben az esetben kérhetek/feldobhatom azt az ötletet, hogy azért két év hétvégézés után mostmár talán össze is költözhetnénk(itt lesz az üres ház) hogy többet legyünk együtt és egyikünk se legyen magányos? Oké, hogy kevesebbet keresne, viszont nem egy autóban töltené az éveit és én is keresnék valamennyit, illetve ha végeztem a tanulmányaimmal együtt szeretnénk kimenni pár évig gyüjtögetni. Nem-e lenne elég akkor együtt gyüjteni és nem kellene szenvedni most sem? Úgyis rövid az élet, ne pazaroljuk igy el, ha másképp is lehet...


Milyen tanácsot tudnátok nekem adni, hogy könnyebben viseljem ezt el? Mit gondoltok az ötletemről? Nemsokára leszek 20 N.


2017. márc. 23. 12:00
 1/1 anonim ***** válasza:

Én is tartottam az egyedülléttől, de mivel másik városban kaptam munkát, muszáj volt belevágnom és albérletbe költöztem. 23 voltam és még párom sem volt akkoriban. Szerencsére már barátaim, ismerőseim voltak ott, mivel egyetemre is oda jártam. Eleinte furcsa volt, de elég hamar megszoktam és megszerettem, most már kifejezetten élvezem a helyzetet. :) Időm sosem nagyon volt a magányon kattogni heti 5 nap munka mellett, utána meg feltaláltam magam. Edzeni kezdtem járni, vettem egy cicát, a barátokkal is rengeteget találkozunk. Most már barátom is van, ő heti kétszer nálam alszik. Úgyhogy nem kell félni az külön lakástól, nagyon jó dolog az önállóság. :)

Ha úgy érzitek mindketten a barátoddal, hogy készen álltok, költözzetek össze, de csak azért ne, mert félsz egyedül lakni.

2017. márc. 23. 13:12
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!