Gondoltál már öngyilkosságra? Meg is tetted?

Normális ember nem kérdez olyat hogy "Mi történt azután".

Aki tényleg annyira meg akar halni annak sikerül. Nem kell gyógyszer, vagdosás meg ilyenek. Le kell ugrani a 10ről és "problem solved". Jaaa! Hogy igazából nem meghalni akarunk? Akkor viszont mit??

Amúgy 8-as, aki tényleg depressziós, az legtöbbször nem rinyál senkinek és mikor végül megteszi, mindenki meglepődik rajta, mert hogy mindig milyen vidám ember volt, meg ilyesmi..Szóval nem tudom, te miről beszélsz, hogy a társadalomnak teher a folyamatos érzelmi zsarolásuk meg minden..:D

Ráadásul egyik ember sem egyforma, ugyanaz a probléma lehet valaki számára nagy, más számára pedig kicsi..

Amúgy velem is előfordul, hogy ilyeneken gondolkodok, de úgyse merném megtenni, mert egyrészt félek, mi lesz utána, másrészt lehet, nem sikerül és csak úgy tudnak visszahozni, hogy valami maradandó károsodást szenvedek. Hallottam már olyanról, hogy valaki felakasztotta magát, de "még időben" megmentették, csak az agya oxigénhiányos állapotba került és bár az életét megmentették, foggyosként élt tovább ._. Te is ezt akarod? Egy szobanövény szellemi szintjén élni tovább, a szeretteid segítségére szorulva, akiknek amúgy boldog életük lehetne, ehelyett téged kell egész nap gondozgatni meg pelenkázni, mint valami csecsemőt?

Igen gondoltam már rá, 1 és fél éven át tervezgettem, ez idő alatt a saját temetésemre is elkezdtem gyűjteni.

Oka, gyógyíthatatlan betegség, családban, és sehol máshol se találtam a helyem, állandó szorongás, sikertelenség kudarcok sorozata minden téren.

Nagy nehezen sikerült ebből a szar spirálból kikerülni, és elkezdtem magamért tenni, hogy jobb legyen. Összegyűlt pénzem beforgattam, olyan dolgokba amikkel előrébb jutok. Ez működött 2-3 évig, most úgy érzem kezdek megint visszacsúszni a békafeneke alá, és jönnek elő megint ezek a gondolatok.