Minek megismerni új embereket, ha hetek, hónapok vagy pár év múlva már úgysem fogunk beszélni?

Tudjátok azt nem értem, hogyha ennyi korrekt jó barát, ismerős van, - egy hozzászólás sem szólt arról,hogy " én egy otthagyós kibeszélős vagyok "- akkor mégis miért ilyenek a társadalmi, perszonális kapcsolatok?

Vizsgálja meg önmagát először mindenki. Hátha mégiscsak ott áll a folyosón és másról pletyizik annak háta mögött.

Egyébként tényleg ez van,megkeresnek megmutatják mit szereztek,aztán elszaladnak máshoz dicsekedni.

Buli,pörgés,cool dolgok,flesselés. Miért is nem jó - ha úgy adódik- csendben meginni egy üveg sört, bambulni aztán majd beszélgetünk.

Na mindegy. Én az önvizsgálatban, és az önmagunk kritikai vizsgálatában látom az első lépéseket.

Na persze ettől még ők nem biztos -sőt- hogy ezt teszik.

szép napot

Én vagyok a híres egyfejű

A nevem is ennyi csak: Süsü

De én egyiket se bánom

Egyfejűként élem a világom

Stb,stb

Ez a Süsü mégis nagy szerű

Habár, amint látszik egyfejű

Egyfejével mégis jót nevet

szeretik is őt az emberek

Egyfejében csöpnyi ész

Nem lesz sorsa túl nehéz!

Mi lesz veled te egyfejű ?

Mihez kezdesz itt jó Süsü!

Hát biztos sok lelki sérült is van.

De nem gondolnám,hogy mindenki!

Egy idő után elege lessz az embernek, és azt mondja: becsukom magam mögött az ajtót.

Elég nekem a családom...meg a világ...a hülyék meg bassz@k át egymást, tépjék tapossák egymást ahogy akarják.

De engem hagyjanak ki. Ha nagyon megy a körömaggatás irányomban abból mindig üvőltés van, lesz.

És én nem tartom lelki sérültnek magam csak azért,mertnem szeretek mindenkit feltétel nélkül.

szép napot