Mit tehetnék az engem felőrlő magány ellen? 18/L (többi lent)
1., Úgy érzem nem találtam meg az ideális baráti körömet. Van 2-3 személy akit közelebbinek mondhatok, de ők sem azok az "igaz" kapcsolatok. Csak akkor keresnek, ha problémájuk van, mondhatni egyfajta lelki szemetes lettem. Sportolok, járok szakkörre, koncertekre, tanfolyamokra, rendezvényekre, és valahogy sehol sem jártam sikerrel. Mindenhonnan csak futó kapcsolataim lettek.
Nagyon elvont az öltözködésem, szóval ezért is megkapom mindig a magamét, hogy ne a '60-80-as évek ruhatárából válogassak.
2., A "családom" teljesen szét van hullva, legyen ez a tágabb rokonság, vagy a szűkkörűbb otthoniak. Fogadott gyerek vagyok, így a legtöbben el sem fogadnak, ignorálják a jelenlétem. Utálok otthon lenni, utálom a családi összejöveteleket, és ezt nem sznobságból mondom. Itt még magányosabbnak érzem magam, nem keresnek, aligha -és kényszerből- köszöntenek fel, stb. Testvéreim, állataim nincsenek.
3., Volt egy mélyebb pont az életemben, ahol elvesztettem a tanárok bizalmát is, azzal, hogy kevésbé figyeltem az órákon, és a teljesítményem szintúgy fokozatosan romlott.
4., Sosem volt még párkapcsolatom, sem első csókom. egy időben mikor több lehetőségem lett volna valakit találnom, nem engedhettem meg magamnak, csak a tanulás volt ami hajtott előre. Most meg oda érkeztem, hogy teljesen reménytelen a dolog, a legtöbbeknél nem merek kezdeményezni, mert félő, hogy van barátnőjük. (a külsőmmel nincsen semmi gond)
5., Életem egyik legborzalmasabb élménye, amikor 1,5 éve öngyilkosságot kíséreltem meg. Azonban a nevelőanyám időben hazaért és értesítette a mentőket. Normál körülmények között ezután az ember szeme fényeként vigyáz majd a "gyerekére", óvja őt mindentől és próbál szeretetet sugallni felé, esetleg kerít neki egy szakembert. Jogosan megkaptam a nevelőszüleim káromlását, elzavartak otthonról, megvertek, hogy hogy lehetek ilyen bolond stb. Utána meg ment minden a szokásos kerékvágásban. Semmi odafigyelés.
6., Az iskolában is sikerült belecsöppennem egy "alárendelt" szerepbe, van 1-2-3 ember akikhez odamehetek beszélni, de ennyi.
7., Nagyon nehéz gyerekkorom volt, ami sok mindent megmagyaráz. Ezt viszont a kívülállók nem tudják, így inkább beskatulyáznak egy introvertált, semmis "kislánynak"
Legszívesebben eldobnék mindent magamtól. Világgá mennék, új kapcsolatokat nyitnék, kibontakoznék, kipróbálnék annyi mindent, amennyit csak lehet. A pénzhiány sem zavarna. Csak nyilván nem lenne túl életszerű ezt cselekednem.
Ki lehet ebből a kilátástalan helyzetből lábalnom?
válasza:
válasza:Én úgy gondolom, hogy azt a bizonyos igaz kapcsolatot kellene megtalálni. Legalábbis voltam/vagyok hasonló helyzetben mint amit leírtál, és szerintem sokkal könnyebb lenne feldolgozni ami már történt, és minden aktuális dolgot, ha van kivel megbeszélni, van aki megért. Számomra legalábbis ez nagyon hiányzik, hogy legyen valaki, akire ha bármi történik is, számíthatok.
A család, az iskola, az emberek beskatulyázása, mind kevésbé lenne szörnyű, ha lenne az ember mellett egy igaz barát.
Ha gondolod, beszélhetnénk, hátha kiegészítenénk egymást :)
válasza:első és ha nem írta volna oda, hogy 18/L, akkor még előzetesen ilyen válaszok jönnének, hogy korod, nemed? :D ha egy 18/F lenne, már nem is akarnának rajta segíteni XD
amúgy szerintem felesleges ezeken a dolgokon rágódni, helyette pont arra törekedni, hogy amink van, azt látni a lehető legpozitívabban.
én is hasonló helyzetben vagyok, de már egyszerűen nem is érdekel az egész.
van egy bizonyos életciklus, amikor nem nagyon fog kialakulni normális baráti kapcsolat. ez kb. akkor kezdődik, amikor az ember elhagyja az iskolát, vele a kortársait. az meg, hogy meddig tart, változó. lehet elmész dolgozni, és ott egy olyan közegbe kerülsz, hogy egyből kialakul egy nagyon szoros kapcsolat, de az is lehet, hogy ott is kívülálló leszel. (nálam például az a probléma, hogy bár kisvállalkozásban dolgozom, de a kollégáim mind középkorú, családos nők, én meg 25 éves egyedülálló srác vagyok. eléggé kontrasztos).
az is lehet, hogy majd 40 éves korodban fogod megtalálni a megfelelő környezetet, amire azt tudod mondani, hogy nem felszínes.
mondanám, hogy én szívesen barátkoznék, de itt is az a tapasztalatom, hogy egy idő után elfárad az egész. jelenleg is beszélek már pár hónapja egy itt megismert emberrel, aki azt mondta, hogy ő is tök hasonló helyzetben van, aztán mostanra mégiscsak kiderült, hogy ő egészen aktív közösségi életet él, és valójában semmi baja nem lehetne ilyen téren...nekem meg van, így gondolom unalmas lettem a számára...
válasza: válasza:"Ki lehet ebből a kilátástalan helyzetből lábalnom?"
Ha kifogol egy pénzes pasit és világ körüli útra mentek..
válasza: válasza:Minden tininek szar a gyerekkora, minden tinit utálnak a szülei, egyik tininek sincsenek igaz barátai...
Hát ez van, ilyen a mai világ :/ Nem maradsz le szinte semmiről. Másoknak picit másabb-valószínűleg könnyebb problémáik vannak, de ugyanakkora tragédiaként élik meg, mint te e tieidet.
Ha jobb életet akarsz, akkor tegyél érte! Zárd ki a negatív embereket, és nyiss afelé, amire szükséged van!w
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!