Miért csak akkor vannak érzéseim, amikor egyedül vagyok?

Velem is így van. Sokkal mélyebb érzéseket tudok átélni egyedül. Hatásosan rendezni problémákat is csak magamban egyedül tudok valamiért. Főleg ha leírom. Ha kimozdulok, inkább más problémái kerülnek előtérbe, esetleg az tereli el a figyelmem, ha valami/valaki csalódást okoz. Valamilyen szinten ez az én hibám is, mert magamba fojtom a problémáim, nem szeretek mást terhelni vele. Esetleg nem szeretném, hogy visszaéljenek vele vagy gyengének tűnek. Még gyengébbnek.

*tűnjek

Valószínűleg te is hiperérzékeny vagy. Nem visszapörgetsz mindent találkozások után? Mondtam-e valami furcsát? Mit is mondott ez meg az? MI történt? Miért?

[link]

Ez például totál igaz rám, annak ellenére is, hogy pasi vagyok, nem nő, mint a cikk írója.

Hát feladtad a leckét, gondolkodom és próbálom megérteni amit írtál. Diák vagy, dolgozol? Mik történtek veled eddig? Mi iránt érdeklődtél korábban? Videó játékokat játszol? A környezetedben kell keresni az okot! Bármi legyen is az, van egy könyv ami segít neked stabillá válni és meghatározott célt kitűzni. És persze kapsz választ erre is a Bibliából.

Talán introvertált vagy és nehezebben tudsz feldolgozni annyi mindent egyszerre, emiatt az érzelmek háttérbe szorulnak. Ezzel szemben ha egyedül vagy sokkal kevesebb a külső inger és a belsőkre koncentrálsz. Ez persze csak tipp, lehet, hogy nem így van.