Miért hanyagolnak el?

Nincs a suliban senki sem akivel tudok beszélgetni. Legjobb barátnőm már egy másik lánnyal van, szóval én meg ha nem barátkozok senkivel sem aki vagány akkor lehet cikizni meg csicskáztatni, lehet rugdosni. Egy barátnőm van aki igazából a barátnőm, csak szerintem őt is idegesítem. Hiába nem csinálok senkinek semmi rosszat mégis én vagyok a hibás. Barátot aztán meg még annyira sem akarok (lány vagyok) mert másodikos fejjel beleszerettem egy fiúba, aztán ennek harmadikban vége lett, és akkor nagyon szomorú voltam, szóval azóta van ez az egész velem. Most meg a mellettem ülő lány mindig azt mondogatja hogy idegesíti hogy szomorú vagyok... Otthon meg én vagyok a hibás mindenért, hiába a tesóm haggya felgyújtva a villanyt én kell sarokban álljak, hiába az anyukám nem tesz be valamit a hűtőbe, én kapom a pofonokat... Ez azért van mert én vagyok a legkissebb a családban? És akkor a suliban is ez lehet a baj? (11 éves vagyok, mindenki már 12 vagy 13, a tesóm meg 21 szóval...)

Miért közösítenek ki?

Otthon miért én vagyok az a valaki akit lehet bántani meg szídni?

Abból áll a napom hogy felkelek, elkészülök, elmegyek a suliba, tanulok, hazajövök, megcsinálom a házit, gyakorlok (zongorán mivel zene suliba járok) leszídnak mert "nem tanultam/gyakoroltam" rendet rakok, mosogatok, és lefekszek. És minden napom így telik. Ha valahova mégis meghívnak akkor vagy a zongora tanárnőm vagy a szüleim nem engednek, és utána meg szídnak hogy miért csak otthon ülök.

Mit tegyek hogy ennek vége legyen??? Bocsi hogy hosszú let...

:((( :S