Miért érzem magányosnak magam?

Vannak barátaim,családom,család tagjaim mindenki kedvel szeret ahogy is mindenki!

de valahogy magányosnak érzem magam,nem nagyon érdekelnek emberek,nem vagyok depressziós nem ért semmi olyan dolog vagy ilyesmi...nem az emberekkel van baj:)vágyok valamire,már mindent meguntam úgy ahogy van,de nem értem miért.

Közben olyan különlegesnek érzem magam,mintha át látnék az embereken (nem szó szerint) vannak céljaim de úgy érzem nem fontosak és nem komoly célok.Azt várom hogy felnött lehessek és minden célom elérjem,az emberekre vissza térve kedvelnek,de én vlm különös vlm vágyok,persze boldog is vagyok,de nem egészen (teljesen) nem olyan vagyok mint egy átlagos ember, persze ez az én véleményem.

Mindig a jobbra vágyok pedig Így is minden jó nagyon is,alig várom végezzek a sulival azt is nagyon unom már.Más élet stÍlust akarok váltani,nem nagyon tudok kikapcsolodni,olyan jó barátokkal lenni és mindig mindenki olyan boldog én soha nem tudom senkitől átvenni a boldogságot és ha igen is olyan hamar elmulik! ...ahogy elmondtam jó életem van,szüleim is szeretnek minden...de én valami különlegesre vágyok!nem sok emberrel szoktam beszélgetni ilyesmikről...nem is szertnnék!

Bocsánat hogy össze vissza Írtam mindent,mindent leÍrtam ami bennem volt:) és valaki van ilyen helyzetben mind én,vagy volt már ! válaszokat köszönöm!:)