Összedőlt köröttem az élet. Teljesen kivagyok, hogy mit szólnak majd a szüleim, barátaim, rokonok, ismerősök, ha otthagyom az egyetemet?

"12 évig kitűnő voltam, maximalista"

Ez a bajod. Amíg így állsz hozzá, addig tökmindegy, hogy milyen egyetemen milyen szakos vagy...

Azt mondod, belevittek. Ja, mert hagytad magad. És még most is azzal vagy elfoglalva, hogy mit szólnak majd hozzá...

Leszaromtabletta! Baromi nagy adag!

Még mindig jobb ott hagyni és más szakra menni, mint h aztán végül be se fejezd. Így volt ez az unokatesómmal is, csak fordított esetben. Körülötte mindenki mondta (csak a szülők nem, de foglamam sincs, h miért...), h váltson, mert látszott, h nem fogja tudni befejezni, ő persze önfejű volt, h nyugodjunk meg, elvégzi (mert kiskora óta belè volt súlykolvs, h ő az agyas, a zseni), az egója nem vitte rá, h vàltson és aztán elvesztett 5 évet úgy, h még alapfoki végzettsége sem lett... Ezután ment át egy gyengébb egyetemre, amit reméljük elvégez.

Nem éri meg olyat erőltetni ami nem megy, mert abból csak katasztrófa van. Ha reálisak a szüleid akkor ők is megértik.

Mi az hogy rajtad gúnyolódnak? Ez téged hol érdekel? Ennyire érdekel mások véleménye? Rajtam is gúnyolódtak osztálytársak középsuliban, biosz-kémiás voltam, nem nagyon ment, kihagytam 2 évet, felvettek orvosira. Ennyi!

Ők meg elmentek valami huszadrangú büfészakra. Most meg én röhögök rajtuk!

Ha huszadrangú, akkor azért most már befejezhetnéd... De ne kitűnő eredményre törekedj, csak egyszerűen csináld végig. Ha 12 évig kitűnő voltál, akkor azért képes vagy rá.

Mennyi van még hátra?

"az iskolàban is rajtam gúnyolódnak, mert csúszok stb."

Milyen iskolában? Úgy érted, hogy a középiskolai volt osztálytársaid? Alig várták, hogy fogást találjanak rajtad, persze, hogy gúnyolódnak, végre van min. De ne foglalkozz velük - ezt kell most a legjobban megtanulnod: leszarni őket. Ne tartsd velük a kapcsolatot facén se, instán se, semmi ilyesmi. Csak azokkal, akik megértenek, akik melletted vannak.