Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Egyedül le lehet élni egy életet?

Egyedül le lehet élni egy életet?

Figyelt kérdés

Sajnos rám szerintem ez fog várni. Sosem voltak barátaim, nem tudok ismerkedni, meg valamiért utálnak engem, de nem tudom hogy miért. És barátnőm sem volt 21 éves létemre, és nem azért mert nem szeretnék, hanem azért mert nem tudok ismerkedni, meg nem járok olyan helyekre ahol lehet. Meg szerintem barátok nélkül lehetetlen.

Csak a családtagjaimmal beszélek, idegenekkel nem(csak a munkatársakkal). A munkatársaimmal mindig csak a munkáról tudok beszélni, másról nem nagyon, mert magamról nem nagyon van mit, meg mindig azt érzem, hogy nem tudok mit mondani egy idő után.


Az a legrosszabb, hogy pedig szeretnék feleséget, meg családot, de úgy érzem hogy ez lehetetlen dolog. Egyedül pedig nagyon unalmas élni.

Szerintetek van olyan hogy valaki családot szeretne, és nem lesz mert ilyen szerencsétlen mint én.

Amúgy nem csak a személyiségemmel van gond, hanem a kinézetemmel is, mert mindenki fiatalabbnak néz, és sokan mondják azt, hogy túl szolid, és csöndes vagyok. És ez az ismerkedésben nagyon hátrány ennyi negatív dolog miatt.


Szerintetek is az egyedüllét vár rám?:(


Köszönöm előre is az értelmes válaszokat!

Köszönöm!:)

21f


2018. máj. 11. 17:47
1 2
 11/12 anonim ***** válasza:
Le lehet persze, csak az nem lesz olyan jó. Nem csak lelki, de fizikai szövődményei is lesznek. Szerintem egy magányos ember nem fog leélni egy olyan hosszú életkort, mint amit egészségesen megélhetne. Pontosan tudom miről beszélek, 27 évemmel (kb. a te cipődben) sajnos nagyon megromlott az egészségi állapotom. Konkrét fájdalmam nincs, már a depressziót sem kezdem érezni lassan, inkább olyan neutrális ürességed, de ez a sok testi panasz megkeseríti a mindennapjaimat. Étvágy közel nulla felé konvergál, életerő is, sok-sok alvás után sem érzem magam üdének, kipihentnek, néha nem érzek fájdalmat rendesen, meg agyilag kezdek nagyon elmenni, olyan mintha 27 évesen 70 éves lennék. Gyerekkori érzéseim, emlékeim kezdenek felelevenedni. Fogalmam sincs, hogy megélem-e a 30-at a jelenlegi állapotomban. Tudod drága barátom, a te korodban még én is szenvedtem a magánytól, aztán 24 körül elhidegült lettem. De ahogy mondják, az élet benyújtja a számlát, ha most nem a lelki, akkor a fizikai rosszullétekkel fizetem vissza mindazt, hogy nem adtam meg magamnak, amire szükségem lett volna. Mondhatjuk azt is, hogy ez az állapot az egyik leglassúbb öngyilkosság, amit el tudok képzelni az életben.
2018. máj. 12. 02:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/12 anonim ***** válasza:

Szerintem ez azon is múlik, hogy hogyan éled meg ezt a helyzetet. Ha például szereted a munkád vagy van egy hobbid, ami boldoggá tesz, akkor jól is érezheted magad a hétköznapokban. Nem kell mindig arra koncentrálni, ami hiányzik az életedből. Teljesen egyedül nem vagy, hiszen van családod. A velük eltöltött időt próbáld meg jobban értékelni, lehet vannak olyan emberek, akiknek még ez sincs.

Egyébként szerintem az egyetlen módja a változásnak az, ha megpróbálsz pozitívabban gondolkodni, lefoglalod magad és közben fejleszted a kommunikációs képességed és akár a külsőd is.

2018. máj. 15. 13:18
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!