Ki hogy tudta legyőzni a szorongást?

Az én történetem nem egy fáklyásmenet, de elég jó helyzetben vagyok most, kicsit azért félelmetes is amibe mostanra kerültem. Tini koromban pl nem mertem telefonálni, minden bajom volt, ha hívnom kellett valakit. Mára ez odáig jutott, hogy gyakorlatilag alig maradt olyan szituáció, amiben szívdobogást kapnék vagy izgulnék. Hozzá kell tenni, hogy ez csak a társas kapcsolatokra vonatkozik. A bungee jumpingba szerintem belehalnék és a hullámvasútat is gyűlölöm. Szerintem lehet ezen is fejelszteni, de eddig még nem jutottam el. Azt olvastam valahol, hogy ha az ember gyakorol, akkor az amygdalája elkezd növekedni. A szorongás oka általában az, hogy mondjuk félsz attól, hogy elveszik a hitelességed, hazugnak tartanak vagy gyengének ilyesmi. Ha ezektől a félelmektől megszabadulsz, akkor elképesztő módon felszabadult tudsz lenni. Egy példa: ha valaki akar veled találkozni vagy meg akar veled beszélni egy őrültnek tűnő programot, arra én azonnal igent mondok. Ennek több oka is van: egyrészt ha szeretek az emberrel lenni, az eleve jó, ha nem is nagyon tetszik a progi, akkor is tudom, hogy ki fogjuk belőle hozni a legtöbbet. Ha veszélyes, akkor ketten már bátrak leszünk vagy ha még akkor is veszélyes akkor is vissza lehet lépni. Ha meg úgy tűnik, hogy valami miatt kivitelezhetetlen, akkor a döntés később is módosítható.

Másik példa: egészen gyakran fordul elő, hogy egyébként tiltott vagy szabályozott dolgoknál direkt rámegyek arra, hogy úgy alakítsam a történéseket ahogy nekem jó. Egészen nagy arányban bejön ez. Ritkán van olyan, hogy egy általam kívánt dolgot valamilyen tiltás miatt nem tudok megcsinálni. Szóval csak figyelni kell az embereket, a legtöbb ember messze nem olyan határozott, mint amilyennek első látásra tűnik:)