12 éves korom óta szenvedek "OCD" nevű mentális betegséggel. Tudnátok segíteni?

Egész gyerek/kamaszkoromag OCD-sként éltem le. Hát elég s*ar volt sz egész, néha már öngyilkosságon járt az eszem. Az volt a legrosszab, amikor hazajöttem iskolabol, es azt a kis időmet is elvette ez a probléma...

Mára nem annyira sulyos, de még mindig tart sajnos :/. Kb. 9 éve.

Szüleid úgysem fogják megérteni, az ilyeneknek magyarázhatod aztán. Olyan amikor az idősek azt mondják a depresszióra, hogy nem beszélj hülyeségeket, nincs is semmi bajod!

Pedig a depressziót ki lehet mutatni gépekkel...

A harc a lényeg. Harcolsz anyád elhidje. Harcolsz a megbolondulás ellen.

...és a harc miatt érzed xarul magad. Pedig xar sem fog történni, ha hagyod, megengeded, elfogadod az érzéseidet.

Az ego a harcban érzi élőnek magát, minél nagyobb az ego annál jobban harcol, menekül, minden félelemmé alakít.

gyógyulást.

kétfajta ember van, aki más emberekkel hadakozik, a másik a kitalált dolgaival, saját magával.

Pl gondolsz vmi negativat magadról, de nagy a fülem. Akkor elutasítod a füled, és harcolsz, de ha látsz valakit nagyobb füllel, akkor kineveted, mert boldog vagy, nincs is nagy füled.

Valahol azt olvastam, minden mentális baj oka a felelősségtől való menekülés, aki depis annak nem kell dolgoznia, aki megbolondul, azt bezárják a diliházba, és nem kell dolgoznia. Így is ellehet kerülni a munkát, a hajnali kelést, a nehéz életet, ahol minden napi kenyérért küzdesz.

Ezt ne vegye senki magára.

Gyógyulást.

Én benne voltam, elég durván, ha úgy veszem a 17-22 között minden egyes napomra rányomta a bélyegét a dolog. Korábban is voltak tünetek, csak úgymond eszembe sem jutott, hogy betegség, meg annyira még nem is durvult be.

Teljesen hasonló cipőben voltam, egy idő után megpróbáltam családban elmondani, ha úgy veszem azt nyertem el vele, hogy néha úgy éreztem dilisnek tartanak, de nem igazán értette meg senki a lényegét.

Amit anno tehettem, úgymond apró trükkökkel igyekeztem megoldani a dolgokat. A leginkább alap, hogy cselekvéseknél sokszor csak úgy csináltam mintha megtenném, általában elég volt a legtöbb esetben, hogy átverjem vele az elmém, és például nem percekig tartott egy-egy rituálé hanem fél percig.

Amit kegyetlen fontosnak tartottam, az az adott hangulat, mert ha valamiért rossz volt a kedvem, vagy épp idegeskedtem, esetleg szimplán kialvatlan voltam, sokkal több és erőteljesebb gondolat érkezett, emiatt lettek olyan alapszabályok, hogy mindig igyekeztem rendesen kialudni magam, amennyire csak lehetett kerülni a stresszt, illetve egy fontos dolgot tettem még: Minden napra tettem valami kis apró jó dolgot, nem kellett semmi különös, csak például este egy jó film, vagy ha olyan kedvem volt pizzát rendeltem, bármi csekélység, a lényeg az volt, hogy legyen előttem valami pozitív pont. Talán az a kategória kicsiben, mint mikor valaki nagyon várja a karácsonyt, és miután elmúlik utána meg nagyon rossz kedve lesz.

Illetve van még egy nagyon fontos tényező, elég sokat kutakodtam a témakörben, és több helyen is előfordult egy olyan tényező, hogy elvileg a legrosszabb az OCD tekintetében a fiatal felnőttkor, tehát épp ez a 17-22 körüli időszak. Folytatásként viszont azt említik, hogy van akinek spontán képes elmúlni, van akinél pedig fennmarad és csak enyhíteni lehet kezeléssel.

Én most 25 vagyok és ha úgy veszem kettő, kettő és fél éve 99%-ban tünetmentes, azért csak 99 mert, van, hogy jön valami gyengébb gondolat pár hetente, viszont azt is minden gond nélkül figyelmen kívül tudom hagyni.

De ez csak a saját tapasztalatom, szóval úgymond ezzel megerősíteni vagy cáfolni nem tudom ezt a tényt, hogy elmúlik magától, de nálam valamiért elmúlt, lehet tényleg úgymond " kinőttem.

Egyébként a lényeg, hogy nem vagy egyedül, én tökéletesen tudom min mész keresztül, ha kérdésed van nyugodtan tedd fel, ha tudok szívesen válaszolok, anno megfogadtam, ha egyszer kijövök belőle ha tudom segítek a hasonló cipőben járóknak amennyi tőlem telik.

Oh, még egy kis apróság ami eszembe jutott, br ezt általában csak végső soron alkalmaztam. Lényegében próbáltam a dolgot önmaga ellen fordítani. Megvolt a klasszikus " számos " dolog is, tehát ha csokit ettem, akkor mindig 5 falatban ettem, vagy annyiszor kell valamihez hozzáérni stb.

A lényegi része pedig az, hogy ezt használtam fel, hogy például adott cselekvést nem végezhettem el adott alkalomnál többször. Nem azt mondom, hogy egykönnyű megoldás, de párszor bevált.