Mi lesz velem idős koromban, ha nem lesz senkim? Ha felém se fog nézni senki?

Nem akarlak elkeseríteni, de az itteni hozzászólások nagyrésze baromság. Igenis fontos, ha nem elengedhetetlen a boldogsághoz a család, az emberi kapcsolatok. Nem a tudatodnak - az ösztönös énednek.

Lehet, hogy a gyereked felnőttként külföldön fog dolgozni - de legalább tudod, hogy a génjeidet tovább örökítetted, hogy van utódod.

És rohadtul nem ugyanaz, amikor valaki azért gondoskodik rólad időskorodban, mert a családtagod, és így hálálja meg a korábbi éveket, vagy mert fizetsz neki közvetlenül. Tudatosan persze lehet - de az ösztöneidet nem lehet becsapni.

Hogy mi lesz veled, ha nem lesz senkid? Attól tartok, nem sok jó... Hacsak nem vagy képes teljesen világnézetet váltani, és eljutni arra a pontra, amikor önmagadban boldognak érzed magad (márpedig ilyet nem lehet), akkor sajnos a magány és a keserűség végig veled lesz...