Huszonöt feletti vagy harmincon túli férfiak és nők, hogyan kezelitek azt, ha egyáltalán nincsenek baráti kapcsolataitok, sem barátnő? Miért alakult ez így nálatok?

Ha ez igy alakult az a parkapcsolatban kialakult baratsag vagy a sok munka miatt van. Szerintem teljesen rendben van a dolog, ha ninca eltulozva. Ha mar hianyat erzem hogy allandoan a munka vagy a parom tolti ki az idom, szakitok idot a baratokra - tudatosan.

Egy férfi jóbarátom van nagyon régóta,akivel tartom a kapcsolatot,meg egy kb. 1éves női barátság,aki a szomszédomba költözött.Bennük megbízok,több emberre nincs szükségem,nem vagyok társasági lény. 37/N

1 barátom van, akivel nagy ritkán járok szórakozni, egyébként a melóhelyen van 3-4 de ők nem az én korosztályom és munkaidőn túl nagyon ritka a kontakt. Alapvetően introvertált vagyok és ez nem azt jelenti hogy önbizalom hiányos vagy félénk, utálok fecsegni csak a tartalmas beszélgetést tudom értékelni, erre hiába mondják sokan hogy képesek szerintem kb. 10/1-2 ember :D plusz nehezen tudom elviselni az embereket kevés, akivel kitudok jönni hosszútávon, ez van...néha szar, néha nem.

Alapból kevés barátom volt mindig is, bár eléggé beszédes és szociális vagyok, de mély barátság kevés volt az életemben. Az egyiknek vége lett gimi után, másféle valtoztunk és eltávolodtunk. A másik nemrég ért véget, sajnos ő hátba támadott, véget vetettem neki ezért. Nekem nem hiányzik a barátság, a családom, párom kitölt mindent, ha pedig iszogatni, dumálni van kedvem, arra ott vannak a munkatársak, ismerősök. 26/N

Én úgy kezelem, hogy elfogadtam a helyzetet és beletörődtem :)