Mi értelme egyedül élni?

Azért érdemes így is élni, mert lehet tapasztalni, élményt szerezni.

Azt pedig nemcsak úgy lehet, hogy 0-24-ben zsizsegnek az ember körül.

Az ember társaslény, de egyben autonóm is, azaz nem szabad FÜGGENI másoktól és aszerint meghatározni önmagadat, hogy más emberektől milyen visszajelzést kapsz.

Az én tapasztalatom alapján az ember nem várhatja el azt, hogy őt érdekeljék mások. Ez nem egy alanyi jogon járó juttatás, amit megérdemelsz csak azért, mert világra jöttél.

Ha nem vagy celeb, akkor mások figyelmét kizárólag csak a saját figyelmedért cserébe kaphatod meg. Neked kell érdeklődnöd, törődnöd az emberekkel, hogy ők ezt viszonozhassák. Ha téged senki sem érdekel, akkor te se fogsz érdekelni senkit. Az életben maximum annyit kaphatsz, amennyit te adsz. Csak kicsi, apró lépésekben kell kezdeni. Ha hallasz valakitől egy poénos megnyilvánulást, méltányold egy vigyorral. Ha hallod, hogy valami olyan dologról beszélgetnek, amiről neked is van gondolatod, oszd meg velük. Kezdj te is beszélgetni velük valamiről. Kérdezd meg, nincs-e kedvük inni egy sört meló után, állhatod az első kört. Figyelj rájuk, jegyezd meg a dolgokat, amiket megtudsz róluk. Igyekezz megismerni őket, megtudni a motivációjukat, céljaikat az életben. Ajánld fel a segítségedet, ha megteheted valakinek. Szervezz egy kirándulást a hegyekbe. Vedd észre, ha valaki neked szeretne szíveskedni vagy segítséget nyújtani, és fogadd el azt. Igazából így ennyi, ha idáig sikerül eljutnod 3-4 emberrel, onnan már minden megy magától. Ők is fognak hívni téged ide-oda, új embereket fognak neked bemutatni, valamelyiknek lesz egy dögös húga vagy unokatesója, akivel összeszűrheted majd a levet.

A kulcs a kezdeményezés. Éreztesd a megfelelő emberek felé a szimpátiádat. Nem görcsösen erőlködve, nem túl direkt módon, csak szépen, kiegyensúlyozottan, természetes nyitottsággal.

Egyetemre jársz?

Ha igen, ott nem tudsz ismerkedni?