Akik nagyon zarkozottak voltak anno es sikertelen volt a gyerekkoruk, felnott korukra valtozott ez?

Nem változtam, mert hiába vagyok/voltam zárkózott, sosem voltam sikertelen, simán csak magányos voltam, amit én személy szerint nem hátrányként éltem meg. Az energiámat inkább a tanulásba, ismeretek szerzésébe fektettem és ennek meg is lett a gyümölcse. Iskolás, gimis koromban még vágytam a társaságra, hogy engem is bevegyenek a közös programokba, de amint oda jutottam, hogy engem is bevettek egy-egy barát/ismerős révén, rájöttem, hogy abban a társaságban csak feszengek, nem értem őket és ők sem engem és nem érzem magam igazán jól a "menő" programokon, egyszerűen csak az töltött el örömmel, hogy én is a társaság része vagyok, nem az, akit kiröhögnek és kiközösítenek. Barátokat is mindig, a mai napig is a hozzám hasonló "kitaszított" emberek között találtam, párkapcsolatom is ilyen emberrel lett felnőttként. Annyiban különbözik a mostani életem a gyerekkoromtól, hogy már sz@rok másokra, azt és úgy csinálom, ahogy nekem tetszik. Nem erőlködöm kényszeresen, hogy a társaság része legyek, egyszerűen csak nyitott vagyok új emberekre, ha valakinek szimpatikus vagyok, akkor szívesen beszélgetek vele, ha nem, akkor pedig simán csak nem foglalkozom az illetővel, nem kell mindenkinek megfelelni.

Szerintem egyszerűen csak azért bántottak gyerekként, mert csendes, visszahúzódó voltam. Nem jöttem ki jól a kortársaimmal, mert mindig is komoly voltam a személyiségemből adódóan, tiniként is elvesztem a sok feltűnési viszketegséggel küzdő, hangos, sikoltozó, vihogó lány között. Kinézetre is mindig a visszafogottságot, egyszerűséget preferáltam, egyszerűen csak észrevétlen voltam a többiek számára. Nyilván minden közösségben a gyengébbeket pécézik ki, hát nálunk én voltam az.

10 eve jarok durva kuzdosportokra. Otthonerzem magam az edzeseken.

Sportolok meg mellette mast is. Akik annak idejen vertek meg fenyegettek gyerekkent ,most tolem felnek vegre. Meg egy nagytestu orzovedo kutyat is vettem. Az is biztositja,h ateljek az allando rettegest a kozelemben.

A kutyamat szeretem a legjobban. Az emberekkel bizalmatlan vagyok.

A karrieremben magasra jutottam es egyre csak magasabbra jutok.

Hala a kis csaladomnak,tudom,h kell gatlastalanul attaposni masokon a sajat sikerem erdekeben. A lelkiismeretet kiolte belolem a kedves csaladom.

Kedves előző pszichopata jelölt, ha nem kezdesz el érdemben gondolkodni és ezáltal változtatni a szemléleteden reális, harmonikus irányba, nagyon nagyot fogsz zuhanni. Segítségből mondom. Más most bajban vagy, pl komoly függésben.

"Szóval nem kell ehhez gyerekkori trauma, bully, akármi."

Nem azt írtam, hogy kizárólag trauma okozhatja, hanem hogy az is okozhat ilyet. :)

"Elkezdetem Thai-boxolni és gyúrni és ez önbizalmat adott nekem hogy beszélgetést tudjak kezdeményezni emberekkel."

Biztos van ilyen is, nálam épp fordítva történt. Rám erőltették szüleim kiskamasz koromban a box edzésre járást, mert vékony voltam és visszahúzódó. Na most, ennek hatására semmit se változtam, de ahogy kezdtem magam felfedezni egyre jobban, az segített rajtam, na meg némi segítő körülmény is, tehát hogy legyen hova eljárni. Mert ha nincs hova, akkor otthon nem fog varázsütésre szocializálódni a gyerek...

Erre persze egy box edzés is LEHET alkalmas,

de nem mindenkinek, ahogy a mellékelt ábra mutatja...

A motivációs videók meg nem sokat érnek. Puszta önhipnózis. Nem rossz akkor, ha az ember emellett hatékony módszereket is alkalmaz, de akkor meg eleve minek az önhipnózis. A moticvácikóx videók csak egy alap, ami azoknak kell, akik nem kezdik el fetárni a saját értékeiket.

De ha elkezded ezt feltárni, vagy eleve magadtól már tartasz itt, az még cska egy alap, amire építkezni elhet. Szóval önmagában a motviációs videó nagyon nagyon keveset ér. Néha már ért is annak, aki azt hiszi, hogy ehhez alig kell hozzátenni valamit a siekrhezm, mert az csalódni fog ennek hitelességében. ÉS hát aki annyira lent van, hogy motivációs vicdeó kell neki, az esélyesen nem képes még hatékonyabb módszerekkel feljebb jutni, ergo cslaódni fog ezen videókban.

Ezek alig adnak többet, mint hit. Hit meg a drogosoknak van. "A vallás a nép ópiuma" - ismert (és reális) idézet.

Nem az a kérdés, hogy létezett-e Jézus Krisztus (vagy hogy a motiváló személy rád mosolyog / rád mordul, és biztat, hogy ásd meg a házad alapját).

Hanem hogy tudni - válaszokat keresni akarsz-e, vagy csupán hinni, reménykedni.

Még valami a hívőkről:

a hívők, és vallásosok sajnos alapvetően válaszokat GYÁRTANAK. (Elvakultságból, dogmából.)

Nem pedig válaszokat keresnek.