Mit tegyek a magány ellen?

17 éves korom óta egyedül vagyok, azóta nem volt párkapcsolatom. Ha lett is volna rá esélyem, valamiért olyan plátói kapcsolatba menekültem, ahol csak nekem volt jó, holott tudtam, hogy semmi sem lesz belőle. Az egyetemen idén fogok diplomázni, ezután még egy 2 éves képzésre jelentkezek. Ezután tisztességen el fogom kezdeni a felnőtt életemet, önfenntartó és felelősségteljes életet szeretnék, nem idegenekkel együtt élni, lehetőleg saját albérletben, viszont Most 23 éves vagyok, elég sok helyre járok, sok helyen vannak baráti köreim, azonban a párkapcsolati szocializáció kimaradt az életemből. Ebben a korban már jobb esetben az emberek túl vannak olyan helyzeteken, mint első nyaralás, első együttélés vagy csak szimplán az első szerelmen. A baráti társaságomban 1-2 kivétellel már mindenkinek van komoly (tehát évek óta tartó) kapcsolata.

A kamaszkori párkapcsolatom eleve távkapcsolat volt, nagyjából 1 évig voltunk együtt. Rá kellett jönnöm, hogy sajnos nem voltam szerelmes az illetőbe.

Hogy fogadjam el, hogy ebben a helyzetben vagyok? A netes ismerkedéssel már próbálkoztam, mivel a legtöbbször esélyt sem adok a másik félnek (nem írok vissza, nem veszek róla tudomást..), valószínűleg tudat alatt rögzült a magányos állapotom és mindig belátom, hogy nem is kell nekem ez a kapcsolat.

5 év múlva már szeretnék családot, azonban mindig ott lyukadok ki, hogy egyedül fogok élni.

Hogy fogadjam el ezt az állapotot? Hogy fogadjam el, hogy le vagyok maradva a kortársaim nagy részétől? Mivel csillapítható a magány érzése? Hogyan győzzem le a szorongásomat?