Mit lehet tenni ebben a helyzetben?

Különc vagyok, elég egyedi a gondolkodásmódom és a stílusom. Büszke vagyok arra, hogy nem vagyok átlagos, és van egy saját a világról alkotott képem, céltudatos vagyok és nem is akarok valtoztatni ezeken, de ennek negatívuma van. Nehezen tudok beilleszkedni a gondolkodásom miatt.

Undorral tölt el a legtöbb ember viselkedése. Alig tudom elviselni, hogy ennyire ostobák, középszerűek, felelőtlenek és igénytelenek, logikátlanul cselekszenek. Összes tiszteletem a kivételnek...

Első, második osztályosok p rnót néznek és trágárkodnak, 11-12 évesek rendszeresen beb sznak, 13-14 éves lányok meztelen képei terjednek a neten, gimnazista lányok között vannak akik már a második vagy harmadik abourtuszukon vannak túl. Hát komolyan, hogy lehet ennyire felelőtlennek lenni? A szüleik miért nem figyelnek rájuk jobban? Milyenek leszenk ezek felnőttként, ha senki nem mondja meg nekik, hogy b+ nem kéne...? Mintának veszik a sok instar bancot, a drogfüggő rappereket, meg igazából mindenféle legalja sz rt amit látnak a közösségi médiában.

Nem értem azt se, hogy egy csomóan oda meg vissza vannak maguktól, hogy ők mennyire k rvajók, közben nem csinált semmi érdemlegeset, és valószínűleg egész élete során nem is fog semmi kiemelkedőt és maradandót alkotni. Sérült énképpel rendelkező emberek...

Ha valaki valamilyen módon más mint a többi, legyen az stílus, külső, viselkedés akkor a tömeg kiközösíti, elítéli rosszabb esetben bántják is, mert ő egyedi...

Még a végtelenségig sorolhatnám, hogy mi bajom van az emberekkel, a lényeg, hogy ritka az olyan, akit tudok kedvelni, ezért rettenetesen magányos vagyok.

Tisztában vagyok vele, hogy ez miattam van és ennek én vagyok az oka, de úgy érzem, mégsem. Egyszerre vagyok megelégedve azzal aki vagyok, de gyűlölöm is magam. Legtöbben furának tartanak, és egyszerűen lesz rnak, vagy észre se vesznek (nem ezzel van bajom, mert utálok a dolgok középpontjában állni és elítélem, ha valakinek feltűnési viszketegsége van), de ritkán amikor mások nyitnak felém , én nem nyitok, de a magányt egyre rosszabbul viselem, és kib szottul üresnek érzem magam. Azért nem nyitok mások felé, és valószínűleg azért utálom az embereket és van ez az idióta gondolkodásom, és váltam egy különccé, mert régen rengeteget csalódtam másokban, legaljasabb, mérgező patkányokban, és nem akarom újra átélni, ohgy milyen csalódni valakiben. Bele fogok őrülni, ha ez így marad tovább. Jó lenne néha kimozdulni, ha lenne kivel. Egy barátom van, de őt alig lehet rávenni, hogy menjünk el valahova. Barátnőt is szeretnék, (elvileg jóképű vagyok, és magabiztos, tehát ha úgy van akkor nem félek tenni azért, hogy megszerezzem a lányt) de úgy igazán mostanában nem fog meg egy lány sem, úgy meg nyilván nem megyek bele semmibe, ha nem akarom. Lehet nem is létezik olyan lány, amilyet keresek.

Tehát összességében: magányos vagyok, undorodom az emberektől, de nem akarok megváltozni sem, szóval nem tudom mi a megoldás.