A magány rövidíti az életet?

Akkor az nem magány, hanem egyedüllét.

Óriási különbség van a kettő közt és rosszul használjuk a fogalmakat is. Magányos akkor vagy, ha szenvedsz egymagad.

Az egyedüllét - (alone-time) még bizonyos mértékig egészséges is, amikor önmagunkkal vagyunk és ennek semmi köze a magányhoz.

Én egyszerre vagyok mindkettő. NÉHA hiányzik a társ, akár egy barát, akár egy szerelmes társ formájában, de néha valóban érzem a hiányát. Ez a ritkább. Egyébként csak egyedül élek és eszméletlen jól esik, hogy nem kell a négy biztonságos kis falam közt mások nyűgjeit figyelembe vennem és alkalmazkodnom hozzá. Túl sokáig kellett, felüdülés, hogy most azt és akkor és úgy csinálom, amit és ahogy és amikor kedvem tartja. Mellesleg roppant jól el is tudom magam szórakoztatni, elég kreatív az elmém hozzá.

Ettől független tényleg nem szeretnék túl sokáig élni, már csak azért sem, mert az öregség gondolata mélységesen taszít és félelmet kelt, jobban mint a baleset általi halál.

Sajnos igen, van esélye.

E szerint a cikk szerint legalább annyira káros a magány az egészségere, mint a súlyos mértékű elhízás:

[link]