Más is túl ramantizálja ismerkedéskor a másikat?

Az utóbbi 4 hónapban már legalább 5 emberre mondtam magamban, hogy "Na most ... megtaláltam a nagy őt"

Persze semmelyik sem volt az vagyis az ötödikkel most beszélgetek és nyílván ő sem lesz az csak látom benne a lehetőséget.

... így fizikai fájdalom szerűséget érzek amikor nem keres fel vagy éppen nem úgy válaszol és képes vagyok kb 10x elolvasni az üzenet váltásainkat, hogy mindent jól csináltam-e.

Kezdek megijedni magamtól, hogy ilyen szinten rá akarszkodok a másikra vagyis nem hogy ráakaszkodok, mert nem ... csak hogy ennyire akarom hogy sikerüljön.

Úgy hogy amúgy rengeteg lehetőségem van új lányok megismerésére.

Így képes vagyok óriási tragédiákként megélni apró félre értéseket vagy ha nem beszélünk 1 napon keresztűl.

Ami a másik személynek mondjuk teljesen normális, sőt még pozitív is hogy nem lógok a nyakán folyton stb... és az a furcsa hogy ez a másik személynek nem igazán jön át, mert meglepően sikeres vagyok.

Mért érzem így magamat? Kicsit félek hogy egyszer ha esélyem lesz egy normális lánnyal össze jönni, ezzel fogom elrontani?

Más is van így ezzel? Hogyan küzdötte le?