Mit tehet egy ember akinek se barátai de családja?

Járok sportolni, úgy elvagyok, de teljesen egyedül külföldön. Szeptemberben kezdődik az egyetem, de addig. Ha próbáltam valakit megismerni, akkor ritkán keresett, nincs kihez szólnom, kivel programokat csinálnom. Nem akarok rányomulni másra, és elegem van abból, hogy mindig én kezdeményezek. A régi barátaim otthon vannak. Csak munkába járok, meg haza és néha egyedül kimegyek sétálgatni, de nagyon szánalmasnak érzem.

Már elmentem pszichológushoz is, hogy ne essek depresszióba, és annyit mondott, h tanuljam meg elviselni a magányt, köszönöm.

Nehéz ismerkedni 26 évesen, egy idegen városban, ha próbálok, mindenkinek megvan a saját társasága, pár felszínes ismerettség meg annyit csinál, hogy nem számítok eléggé, ezért nem is hívnak magukkal, a saját társaságukkal.

Nem is panaszkodok senkinek, nem akarom hogy ilyen magányos kis izének tűnjek,

Hogy lehetne ezt elviselni? Úgy érzem, hogy már a falat kaparnám, és szánalmas és szomorú.