Túlságosan beleavatkoznak a magánéletembe a kollégák. Mit csináljak?

Egyszerűen megkell mondani nekik hogy ne haragudjatok de ha beszélgetünk az nem azt jelenti hogy kötelezően tanácsokat osztogassatok. Nincs szükségem rá esetleg ha kérem majd akkor. Sértődjenek meg,és nyugodtan beszéljenek ki amúgy is azt teszik megnyugodhatsz.

Nálam is volt ilyen időszak, hogy ezt csinálták a kollégák. Egy ideig azt csináltam amit te, aztán stratégiát váltottam. Végülis különösebb titkaim nincsenek, bár nem tározók rájuk, elmondtam nekik szinte mindent. Néhány hét alatt megszűntem érdekesnek lenni. Ha már tudták a tényeket, nem volt miről kombinálni.

Idővel majd megszokod, hogy az emberek egy része mindent IS jobban akar tudni. Szerintem ez teljesen random, hogy hol és mennyi ilyen emberbe botlasz. A mostani melóhelyemen pl. van egy 100 kiló feletti hájas emberke, aki alkoholista és leakart oktatni arról, hogy a kondinak semmi értelme és egyek minden nap pacalt, mert attól leszek erős. Hát, ez ilyen... :D

Óóó, ez csak magyaros mentalitás 🙂 ha nem tetszik, akkor irány külföld!

Miért számolsz be nekik? Nekem nem tudnak életvezetési tanácsokat adni, mert konkrétan semmiről nem tudnak. Egyszer fordult elő, hogy megkérdezték miért nem mesélek magamról, meg úgy mindenről és azt mondtam, hogy ez egy munkahely, kollégák vagyunk, nem öribarik és szeretem privátban tartani a magánéletem. Lehet, hogy a pletykás negyvenes tyúkok szemében ez “bunkóság”’ volt és “maifiatalok”, de én akkor sem számolok be a magánéletemről idegeneknek. Nagyon sok munkahelyen az a hiba, hogy azt gondolják a munkatársak, hogy barátok, akiket be kell vonni az életünkbe. Hát nem így van. Alakulhatnak ki barátságok, de a te esetedben nem erről van szó. Az én kollégáimnak fogalmuk sincs mit dolgozik a párom, vagy mit miért újítumk fel. “Úgy hogy semmilyen háttérinformációt nem tudnak”’alapból nemcsak háttér, de magát az információt nem kéne tudniuk. Ha meg is tudják és kérdezősködnek, nem kell rá válaszolni. Nem vagy köteles meghallgatni a tanácsokat. Annyit kell mondani, hogy magánügy. Pont. És ha kibeszélnek, akkor mi van? Dolgozni jártok, nem pletykálkodni. Egyébként előbb-utóbb rájönnek, hogy felesleges tanácsokat adni, meg kibeszélni, hogyha látják rajtad, hogy szóra sem méltatod a dolgot. Én nem hagynám odáig fajulni a dolgot, hogy folyamatosan osszák az észt. Nem kell bunkóskodni vagy ilyesmi, szimplán csak megmondani, hogy ez nem munkahelyi téma, inkább a munkával a foglalkozzanak mások magánélete helyett. Lehet, hogy bunkónak fognak tartani egy ideig (bár én eleve így indítottam, úgyhogy egyből elfogadták a dolgot), de amikor már lerágott csont lesz, ők is abba fogják hagyni. Állj ki magadért. Ha amúgy jó munkád van, hülyeség lenne emiatt felmondani.

nem foglalkozok velük, nem engem minősít ez a viselkedés