Hogyan tudnám ezt elfogadni?

Na gyerekek, ezért nem beszéljük meg munkahelyen a munkatársakkal, hogy ki mennyit keres!

Igazságtalan? Nem. A bérek alacsonyak. Nem sajnálom anyutól a pénzt, csak nekem is adhatnának többet (ez által neki is, hogy megmaradjon a jogos különbség). Ez azonban nem lesz így, ebben az országban biztosan nem. Máshol nem tudom. De az tuti, hogy az egyedülálló nő semmit nem ér az állam szemében, szóval vagy szülj te is, vagy sz.rj rá. Ha el tudsz élni ennyiből is, akkor mit idegesít? Ha meg nem, akkor valami jóféle végzettség és munkahely váltás. Nekem és másoknak is bejött. Operátori fizetésből nem jönnék ki én sem, de nem zavart sose ha más többet kapott nálam ugyanabban a munkakörben. Főleg míg én egy kis taknyos voltam, aki meg többet kapott, le is tett érte az asztalra. De nem irigyeltem, hanem jogosnak gondoltam. Aztán megnéztem _én_ hogy kaphatnék többet, végig jártam a hozzá vezető utat. Most már többet kapok.

Nem kell mindenre érzelmi reakciót adni, mert úgy elég cudar világ vár rád.

Én ilyenkor mindig azzal vigasztaltam magamat, hogy mindig a gyengéket, a veszteseket támogatják.

Egyetemen is rohadtul idegesített, hogy egy csomóan kaptak egy halom szociális ösztöndíjat, meg mindenféle kedvezményeket, én meg tanulmányit sem, mert második diploma.

Igen, és az is zavar, hogy mások 3 gyerekkel teljes adómentességet kapnak, meg 20 milliós CSOK-ot, és egyebeket, de legyen, őket támogatni kell.

Én a saját erőmből elértem, hogy 0 gyerekkel nagyobb a nettóm mint sokaknak háromgyerekes teljes adómentességgel, és saját házam van mindenféle tíz meg húszmilliós CSOK-ok nélkül.

Szóval tudod, akit folyamatosan támogat az állam, az sosem lesz olyan erős és olyan szívós, mint aki ezeket saját maga szerzi meg.

Hát igen, ez elb/szott családpolitika...

Engem az nem különösebben zavar, hogy mennyivel kap többet kézhez, az már jobban, hogy olyan területen hozzák őket helyzetbe, ahol ellehetetlenítik a gyermekteleneket (pl. ingatlanpiac)