Miért nem tudják békén hagyni az embert?

Tudod, kérdező, a normális ember ha már rákényszerül, hogy a napjának egyharmad részét a munkahelyén töltse, nem akarja még azzal is tetézni a saját baját, hogy a Savanyűjóskák ábrázatát látja egész nap. A munkahyelyet is lehet jókedvű intézménnyé varázsolni, ahova szívesen lép be az ember. De ahhoz mindenki erőfeszítésére szükség van.

25 éve rendszeresen dobtunk össze munkahelyi bulikat. Valaki disznóvágáson volt, hozott kóstolót, már megvolt az alap. Valaki elugrott a pincébe, hozott pár liter bort, páran összedobtunk kis lóvét körömre, csülökre, és megfőztük. Éjszakába nyúlóan beszélgettünk nótazgattunk, barátkoztunk, jól éreztük magunkat. Ne egyszer valamelyikünk pincéjénél kötöttünk ki, és ott folytattuk. És ez nem az alkoholizálásról szólt, csak élveztük egymás társaságát.

Ilyen ma már nincsen. De azért nem kell siralomházat csinálni a munkahelyből, csak mert te úgy jobban érzed magad.

13: És ha végzettségéből eredően nem tud egyedül végzendő munkát találni, akkor meg kösse fel magát, mi?

Én is tettem már fel amúgy itt hasonló kérdést, ott is jöttek nekem ezekkel az eszes válaszokkal, hogy keressek egyedül végzendő munkát vagy legyek magánvállalkozó. Ja, mert ezek ugye ilyen pofonegyszerű dolgok, amiket egyik hónapról a másikra meg lehet valósítani. Ha így lenne, nem léteznének munkahelyi konfliktusok, mert minden zárkózott és/vagy gyenge idegzetű ember egyedül végzendő munkát keresne vagy mgánvállalkozásba kezdene.

De ahogy írom, ez leginkább magyar mentalitás. amióta külföldön élek, nem tapasztolom ezt. Itt valamiért elfogadják azt, hogy zárkózotabb vagyok, és hogy a nevemen kívül szinte semmit nem árulok el. Talán mert van életük, és a maguk dolgával törődnek.

14:

Ugyanebben a cipőben járok, és szintén külföldön. Azt nem mondanám hogy elfogadják ha csendes vagy. Pont olyan típus vagyok aki szereti a csendet, a magányt. Persze ha van téma akkor szívesen társalgok is. Viszont külföldön (Anglia) borzasztóan felszínesek a beszélgetések

Ezt pedig utálom. Ha nem vesznek komolyan akkor minek beszélgessünk?

Feleslegesnek tartom az ilyen tartalmatlan csevegést. Nem visz sehova.

Néha jó az ha nem érdekli őket mi van veled, néha nem. Nekem végül is tök mindegy.

11:

Ez nem csak úgy működik hogy na jó akkor váltok. Lehet hogy az illető szereti a munkáját. Csak egyszerűen nincs olyan ember akivel közös témákról lehet beszélni.

Pl engem a futbal és a sport nem érdekel, inkább a zene, film és művészet. Ha ezekről lehet szó akkor végtelen sokáig tudok beszélni. Másról meg nem.

De azért elítélni meg kirekeszteni másokat mert nem akarnak a társaság középpontjában lenni vagy másoknak jópofizni az szánalmas.

Ha nem akar beszélni de a munkáját elvégzi akkor miért nem lehet békén hagyni.

Az a baj hogy néhány ember magához méri a többieket, azt hiszi mindenki ugyanazt szereti.

Különbözünk és ezt mi is elfogadjuk, azt hogy ti jobban szerettek társalogni egész nap, rendben. Semmi baj vele amíg nincs ránk erőltetve.

Azt hiszitek csak nektek szar a munkahelyeteken?

[link]