Létezik, hogy a személyiségem valóban egyetlen hazai (Bp leginkább) munkahelyhez sem megengedett?

Ugye, hogy különösen hangzik? Gyerekkorom óta dolgozom. Diákként kezdtem. Akkor ennyire mérvadó problémáim nem voltak még, a szövetkezetek kiközvetítettek, dolgoztam. Ma meg már nem lehet csak úgy munkába állni. Vajon tisztában vannak vele a munkaadók, hogy a megélhetés és a jövőnk miatt megyünk el a cégükhöz rabszolgának? Több mint 5 hónap aktív munkakeresés és fekete munkavállalás után azt mondom, ez az ország borzasztó! Nem hiába menekül az összes fiatal! Egy banki interjún és egy reptéri esetében is megkaptam, hogy nem vagyok a társadalomba való, amiatt ami a fejemben van. Hm... semmi zavarom nincsen. Tisztában vagyok minden pozitív és negatív tulajdonságommal, így erős túlzás két interjúztató hr-es által is ugyanazt a hazugságot megkapnom. Ugyanis szerintem hazugság. Amit én látok; a pályakezdőket sem szeretik megfizetni, nemhogy a régi dolgozóikat. A probléma gyökere az a felfogás, miszerint mi a kis középréteg, a szegény kvalitású miliő kubcsorgunk a munkáért. A munkaadók elvárják. Ördögi kör;dolgozz, hogy élj, de abból a megkeresett összegből tudvalevő, hogy egyedül (ha a szüleidre sem számíthatsz, se a barátaidra, senkire valójában) nem fogsz tudni nyomorgás nélkül élni. És ehhez vágjak mosolygós arcot? Ezért könyörögjek és alázzam a porig saját önbecsülésemet ajnározva a céget? Engem nem tartanak el. Nekem senkim sincsen. És ez az ország sem lehet az otthonom, mert megvetik azt, akit mások kivetettek már a környezetükből. Miért szeretnék dolgozni? Hogy megélhessek! Hogy élhessek! De itt, ez mint valami nem létező dolog, mintha csak azt mondanám nagy komolyan, hogy ufót láttam a teás csészében. Mi ez a felfoghatatlan mentalitás? Azt hiszik az esetek 99,9%-ában, hogy szórakozni mennék el dolgozni? Hogy nem a számlák befizetése és az albérleti lakhatásom, mindennapi szükségleteim kielégítése miatt dolgoznék? Hogy a viharba lehet, hogy negyvenes emberek ebben a tudatban élnek? Hogy lehetséges, hogy nem normális a "munka motivációm"? Ők talán mosolyból fizetik a költségeiket? Nem értem. Lehet velem van a baj, sőt biztosan van, nem is kevés... de az, hogy ne tudjak elhelyezkedni bejelentett fix munkakörben, az nonszensz! Amit látok, döbbenet! Csak én vettem észre vagy Ti is látjátok, hogy itt semmi esélyünk az életre?

19/L