Miert nem vagyok alkalmas egy munkahelyre sem?

Suli hogy ment? Össze kéne kapni a gondolataidat, ha egészséges felnőtt ember vagy, akkor nem lehet probléma. Nálunk is vannak a munkhahelyemen lajhárok, akik képtelenek gyorsabban dolgozni. Rossz nézni amit művelnek. Az elvárást minimálisan se hozzák. Párszor elbeszélgettek velük, azóta jobban megy. Mindenhez rutin kell. Neked lehet, hogy betanított munka való, ahol nem kell döntéseket hozni, csak megmutatják hogy csináld, mit csinálj, Te meg csinálod, nem kérdezel, és a végén már rutinból megy az egész, gyorsan. Nálunk is az ilyen lajhárok nem kapnak olyan feladatot, ami gondolkodást igényel, mert akkor többet kérdeznek, mint amit dolgoznak, és akkor másnak is csak gátolják a napját. Fel kéne ismerni a képességeidet, mihez van affinitásod, mit szeretsz csinálni, mit tanultál, minek tanultál, miben vagy jó. Kasszásnak én se lennék pl. jó. Monoton munkára szintén nem, azon 5-10 perc után már lanyhul a figyelmem, nem vagyok droid, félig bealszok rajta. Van aki meg imádja az ilyen monoton semmilyen munkákat, mert arra áll be az agya. Nekem meg olyan munka jó, ahol koncentrálni kell, gondolkodni, döntést hozni, ez fenntartja a figyelmem. Gondolom nem neked való a munka, amiket megpróbálsz. Neked való munkát kéne csinálnod. Barátaid, családod is biztos tud segíteni, vagy az iskolai tapasztalatok, vagy vannak pályaalkalmassági, pályaválasztási tesztek a neten, hogy jobban megismerd önmagad.

Szerintem az már nem rossz, ha te így látod magad. A legtöbben ezt nem veszik észre magukon, vagy nem akarják. Már ha igaz amit írsz. Az nyilván sehol sem fog működni, hogy percenként odamész valakihez, hogy hozzon döntést helyetted. Az a kollégának rövid időn belül nagyon terhes lesz. Ezek a dolgok mind a felnőtté válás folyamatai, ami neked nehezebben megy. Egy gyárban sem lesz jobb a helyzet. Ott általában műszakos munkarend van. Elsőre valószínűleg az se menne ha fáradékony vagy. Meg az ott lévő munkatársaid pár hét alatt bedarálnak, mert oda pláne nem hiányzik egy ilyen munkás. Meg kell találni azt a munkakört, amiben megállod a helyed, és onnan fejlődni tovább. Ha tippelnem kell valószínűleg fiatal vagy még. Az élet sokat tud változtatni ezeken a dolgokon, amiket nyilván nem kívánok neked. Lakhatás, éhség, betegség, halál..... Másképp lát mindent az ember, ha az élet picit már megtaposta. Lehet idővel nem is fogod érteni, hogy volt idő, amikor ilyen problémáid voltak. Ha jönnek nagyobbak. Sok sikert.

Én megértem a kérdezőt. Az iskolában nem arra tanítják az embereket, hogy robotok legyenek, és ha valakinek 20 év után 0 tapasztalattal helyt kell állni a gürcölésben nyomás alatt, hát finoman szólva sem egyszerű. Voltam raktárban és boltban is gyakornok, na a raktárban mutogatott ott valami ember nagyvonalakban, hogy mit kell csinálni, egyszer meg elmondta, de akkor is tök felszínesen, és nem is tudtam, hogy tulajdonképpen mit is csinálok, mondta a főnök hogy keressem ezt az embert, aki magyarázott, majd ő segít. Ahha, ültem egész nap, kérdeztem segítsek valamit, áá nem, most nincs olyan munka. Tehát ahelyett, hogy segítettek volna meg elmagyarázták volna mit kell csinálni, lassú voltam és béna eleinte, ezért inkább úgy voltak vele, akkor ne is hátráltassam őket, és le se szartak. Életemben először láttam raktárat, de persze találjam fel magam 20 perc magyarázás után. Hányni tudnék az ilyen helyektől. A boltban normálisabbak voltak sokkal, de ott is volt úgy, hogy ha meg önállóan akartam valamit csinálni, egyből jött a magyarázás, hogy ezt ne így meg ne úgy... Ha meg szól az ember, és túl lassú, akkor meg mit akadékoskodok annyit. Jelenleg munkanélküli vagyok, és fogalmam sincs merre tovább. Pláne, hogy vidéki vagyok, sokkal kevesebb a lehetőségem.