Kis pénz, kis munka. Mit gondoltok erről? Bővebben lent

Nincs összefüggésben a tudás a fizetéssel. A piaci igény szabályozza a béreket, állami szférában meg az állam.

Én 5 éven keresztül tanultam azért, hogy 180-as fizetésem legyen. Többek között emiatt, de a munka jellege miatt is, meguntam a munkát pár év alatt és elkezdtem érdeklődni az informatika iránt. Végzettségem sem volt, alig tudtam valamit, a kezdő bérem mégis 240 körül alakult. Mire elvégeztem az alapszakot, megtripláztam majdnem.

Pedig az előző szakmámban eljutottam a doktori képzésig, oktattam, kutattam... De az iparnak nem volt rám szüksége.

Ha egyáltalán nem lett volna egyetemi/főiskolai végzettségem és egész életemben csak gányoltam volna, akkor is többet kerestem volna, mint egy prof. És nagyon sok az ilyen ostoba kókler egyébként ebben a szakmában. De rájuk is igény van.

Keveset keresnek pl. az ápolók, mentősök, rendőrök, tűzoltók, tanárok, óvónők. Nem mondanám, hogy aki ezeket a foglalkozásokat választja, az lusta lenne.

Amúgy meg szerintem mindenkinek járna annyi fizetés, amiből emberien meg tud élni. Voltam suli mellett eladó, a legtöbben valóban a negyvenes-ötvenes, végzettség nélküli korosztályból voltak a kollégáim. De ez baj? Baj, hogy valaki nem akar éveket tanulni? Miért? Attól még ugyanúgy dolgozik. Az is egy munka, nyilván nem reális, hogy annyit keressen, mint pl. egy mérnök, de azért az a nettó 150 is túlzás, amit sok helyen adnak. Ennyi pénzért nem is törtük magunkat. De erre szerintem nem az lenne a megoldás, hogy most akkor minden eladó, takarító, recepciós, stb. elkezdi magát továbbképezni atomfizikusnak, hanem az, hogy ezeket a munkákat is emberien megfizetik. Mert a végén meg nem lesz aki csinálja. Már most sincs amúgy. Lehet a korona átrendezte most a viszonyokat, de mikor eljöttem a boltból, akkor ott már napi szinten lincshangulat volt a vevők részéről, hogy miért nincs kipakolva az áru, miért nincs eladó, miért nem segít neki senki megkeresni a terméket. Hát azért, mert már fél létszámmal működtünk. Mert mikor a jelentkezők megjallották a fizut, utána már a telefont sem vették fel.

Előbb kéne megfizetni az embert, aztán elvárni, hogy normálisan dolgozzon.

Így van! Kis munka, kis pénz. Miért, mit várnál cserébe a szaros kis minimálbérnél?

Tök mindegy, milyen munkát végez és mennyit tanult. Aljalmazod, tehát a munkája szüksége. Márpedig, ha szükséges, akkor megérdemelne annyit bármelyik dolgozó, hogy olyan fizetést kapjon, amiből emberi színvonalon élni tud, nem pedig vegetálni!

Elvégre a boltba sem állíthatsz be úgy, hogy márpedig te fél kiló pick szalámít kérsz (követelsz) 200 ft-ért. Körbe is röhögnének. Jogosan!

Nem hallottam még ezt, de én szeretem normálisan megcsinálni a feladatokat bármi legyen az. Utálom mikor az emberek szinte lebasznak amikor hozzájuk merek szólni. Szinte nekem kell bocsánatot kérni hogy oda viszem a pénzemet. Eladó, taxis, buszsofőr, mindenkivel van ilyesmi tapasztalatom. Borzalmas az emberek mentalitása. Nem az én hibám hogy ők szarul keresnek. A nem köszönésen nem akadok fennt de azt utálom ha valaki bunkó ha én udvarias vagyok vele.

Másfelől meg mit vársz? Hogy mindenki orvos vagy mérnök legyen? Úsznánk a koszban mert nem lenne takarító, ha a boltokban önkiszolgálók is lennének ki pakolná ki az árut? Ja azt is elő kellene állítani valakinek ezért kellenek gyári munkások is. Ha veszel egy csokor virágot a virágostól mostantól csak tudd higy ő se keresi szarrá magát.

Szerintem is több minimálbér kellene, természetesen magasabb végzettséggel több fizetés. Nem véletlenül mentek az emberek mindig nyugatra.

Te vagy sztahanovista vagy, vagy cégtulajdonos, vagy csak nagyon sötét. Egy rakat olyan szakma van, ahol pedálozhat az ember orrvérzésig, akkor sem léptetik elő. Például azért, mert nincs hová előlépni. Vagy bármi más egyéb ok miatt. Nem feltétlen azért, mert rossz a munkája.

És mellesleg megmondta már az előbbi hozzászóló is, hogy nem feltétlen van arányban a végzettség a fizetéssel. Lehet valaki értelmiségi és jó szaki, ha épp szar munkahely jutott éppen neki, ahol lehetőleg ingyen várnák a munkát, de aztán tökéletes legyen! Nincs ennél aljasabb, pofátlanabb munkáltatói hozzáállás! Jól fizetni derogál neki, ezerféle indokot kitalál, de a dolgozó azért csak kussoljon és gürizzen száz százalékon. Ehhez azért vastag bőr kell, nem?

Én azt látom, sajnos épp ebben az országban nagyon is sok ilyen szerencsétlen van, aki önként és dalolva csicskul fillérekért is és már a megfelelési kényszerbe gebed bele ,aztán természetesnek veszitek, hogy ez az alap. Hát nem! Azért akadnak még önbecsüléssel rendelkező emberek, akik meghúzzák a határt, hogy eddig elég.

És nem az a baj, hogy vannak, akik nagyon sokat keresnek, hanem az, hogy vannak, akik túlságosan keveset! Pedig nem ezt érdemelnék!

Átlag emberek körében az előléptetés meg kb annyit jelent, hogy némi plusz zsetonért ötször annyi terhet dobnak rá. Szóval kb ott lesz, ahol a mádi zsidó.

Attól függ, mit jelent a "maximumot kihozni". Ugye nekem az eladói szakmáról vannak tapasztalataim (kettes választ is én írtam). Ott azért nagyon kemény volt. Össze-vissza változtatgatták a műszakjainkat, mert az újabb dolgozók jöttek egyszer vagy kétszer, aztán nem szóltak, de nem jöttek többet. Akkor a helyükre kellett valaki. És ez mindig így volt, 15 újból 1 ha megmaradt végül hosszútávon /ami itt hónapokat jelent/. A szabadságunkba is belenyúltak, ha pont előtte mondjuk felmondott valaki. Pedig januárban le kellett adni az éves tervet, de volt, hogy mégis májusban döbbentek rá, hogy hát hárman is ugyanakkor mennénk, és ezt így nem lehet. Egyikünknek keresztelő lett volna akkor, másikunknak esküvő, harmadikunknak nyaralás. És akkor bokszoljátok le, hogy ki mehet el. Semmi programot nem lehetett kb előre tervezni. Munkaidő lejárta után is bent kellett maradni. Mikor már nagyon nem volt ember, akkor hajnali ötre kellett járni árut feltölteni. Kb mindig egyedül voltam az osztályon a végére, volt, hogy a vevők összevesztek rajtam, és velem veszekedtek, hogy miért nem vesz még fel a cég embert. Sokszor egyszerre kellett volna kasszába ülnöm, áfás számlát írnom, vevőnek segítenem. Közben persze haladj az árupakolással meg a leltárral is.

Én ugyan alapból csak átmenetileg csináltam ezt /3 évig, a végén már én voltam ezzel az egyik legrégebben ott dolgozó/. Aki nem tudott váltani, azok a negyvenes-ötvenes, elvált, gyerekeiket nevelő nők. Nyilván nekik sem idejük, sem pénzük tovább tanulni. Aztán a csapat nagyrésze felmondott végül, olyan emberek is, akik 10 éve már ott voltak. De kb mindenki maradt a kereskedelemben, gyanítom, hogy a legtöbb bolt hasonlóan rossz.

Tehát még csak nem is azzal van a baj, hogy rossz pénzért rendesen kell dolgozni. Hanem azzal, hogy kifizetetlenül kell túlórázni, bármikor behívnak a szabadnapodon, egy ember kéne elvégezze három munkáját. Ezt így nem lehet csinálni.