Van aki alapból Home Office-ban kezdett el dolgozni?

Èn azt utálom ebben, hogy munkahely lesz az otthonombol. Hogy hiaba van minden, vagy a szabadság karnyujtàsnyira, a gépbe vagyok temetkezve, es minden Sos meg sürgös, meg ezt csinaljam azt csinaljam, es egy szendvicset se tudok megenni, hozzám sem tudnak szolni, mert utalok vagy ügyvednek irok vagy céges telon beszélek, vagy penzügyi adatokat ellenörzök stb.

Munkatars max annyiban hianyzik hogy nincs kivel megosztanom a szakmai sikereseket vagy stresszt vagy bánatot, vagy szakmailag megbeszélni pl hogyan logisztikazzuk ki a feladatokat szoval amiket altalaban szoban megoldunk(egymast tamogatjuk ha hajtàs van vagy baj van es pacsi ha vmi sikerült, együtt "sirunk nevetünk), mert ugye csak kollega làt bele mindenbe valojaban mi megy körülötted es ö érzi át, egy külsö meg nem.

De amugy ritka is az olyan kollega, akivel egy huron lehet lenni es nem idegesit mert hülye vagy provokálo.

Mondhatnàm ugy is inkabb egyedül, mint irritálo kollegakkal.

2012-ben az első nem gyakornoki munkahelyemen kezdetektől home office-ban dolgoztam, leszámítva havi 1 alkalmat. Nyilván a legelső nap ilyen volt, mert munkaszerződést kellett aláírni, bemutatkoztam a munkatársaknak, beállította a rendszergazda a környezetet, stb., stb.

Nem éreztem magamat rosszul, a hazai főnököm nagyon jó fej volt, a külföldit meg bentről is távolról értem volna el. 3 év után azért léptem le, mert volt annyi tapasztalatom, hogy Bzdapestre költözve a dupláját keressem.

Nekünk július elejétől október végéig be kellett járnunk... Most, hogy az open office-ban több beteg is van, végre közölték, hogy home office év végéig.

Én a bejárás miatt morogtam.

Tanulok + dolgozom, a napi 2 - 2,5 óra időnyereség nagyjából megváltás.

Ha körülöttem zaj, nyüzsgés, járkálás van, random emberek állnak be az aurámba (akik a mellettem, mögöttem ülőhöz jöttek), a konyhában beszélgetnek kocsmázást megszégyenítő hangerővel -- nos akkor nem fogok tudni koncentrálni.

A munkatársakkal való beszélgetés végképp nem hiányzik.

Nemhogy bírom az egyedüllétet, hanem szeretem és igénylem is.

Otthon síri csend van, ha melegem van, kitárva hagyom az ablakot, akkor kapcsolok villanyt, amikor akarok.

Nem kell másokhoz alkalmazkodni ebéd közben. Amúgy én ezeket a menzai kajálásokat kifejezetten rühellem, a sorban állással kezdve a válogatósságomon át a mindenig.

Tavasszal az erkélyen ebédeltem.

Ha nem főzök, akkor kényelmesen rendelek. Ha főztem, akkor nincs a kedvenc munkahelyi konyha, ahol vársz a mikróra, közben akárhol állsz meg, útban vagy, majd ehetsz egy übernyüzsgő méhkaptárban, hatszáz ember, járkálás, vihogás, üvöltés...

Lekopogom, eddig általában 8:30-kor elkezdtem dolgozni, fél óra ebédszünet a munkahelyi laptoptól távol majd 17-kor laptopot cseréltem az asztalon és aznapra annyi volt a munka..