Munkahely vs egyetem?
Levelezős egyetemi szakra járok, mellette dolgozok. A munkarendünk valahogy így néz ki:
- január - február: napi 6 óra
- március - április: napi 8 óra
- május - július: napi 10 óra
- augusztus: napi 8 óra
- szeptember - október: napi 10 óra
- november: napi 7 óra
- decemberben nem dolgozunk
Szeptemberben kezdtem az egyetemet, éppen homeoffice volt, mindenre volt időm, a munkára és az egyetemre is. Decemberben végig tudtam a vizsgákra tanulni.
Januártól megszűnt számomra a homeoffice, mert a cég a Covid miatt (is) erős költségcsökkentésbe kezdett, és a kilépő embereket nem pótolja, hanem mindenkinek egyre több a feladata. Nálam ez egy csomó plusz papírmunkát és könyvelést jelent, amit egyébként soha nem tanultam. Sokat hibázok, rengeteg idő a javítás (visszakönyvel, javít, újra lekönyvel...)
A lényeg, hogy munkaidőben nem végzek a feladataimmal, a feladatokat nem fogják csökkenteni, fizetésemelés nem lesz. Így otthon nincs elég időm tanulni, pedig ez egy kemény félévnek tűnik.
Ezeket a lehetőségeket látom magam előtt:
1. Maradok ahol vagyok, Covid van, nem könnyű munkát találni. Nagyon nehéz lesz eleget tanulni, főleg májustól, amikor heti 50 órát dolgozunk, plusz ugye az utazás. Nem fogok tudni jól felkészülni a vizsgákra, csak abban tudok reménykedni, hogy mindenből átmegyek, puskázok, ahol lehet és igyekszem ötösre megírni legalább a beadandókat, hogy ne kerüljek át önköltséges képzésre. Nyáron lesz két hónap, amikor nem kell tanulnom, de heti 50 óra munka mellett nem fogom tudni kipihenni magam (szabadság kivétele nem opció, mindre szükség van, hogy ott legyek az óráimon). Ez a megoldás anyagi szempontból a legjobb, a leendő hivatásom és a mentális egészségem szempontjából a legrosszabb.
2. Felmondok, és keresek egy másik munkahelyet az 5 év adminisztrátori munkatapasztalatommal és az egy szem érettségimmel. A környékünkön kevés a lehetőség, úgyhogy erősen kérdéses, hogy sikerül-e.
3. Megpróbálok szakmába vágó munkahelyet keresni. Valószínűleg nem számít sokat az 1 elvégzett félév, de van, ahová nem kell diploma, viszont előnyt jelenthet, ha folyamatban van a megszerzése.
4. Az is opció, hogy nem dolgozok. Azért kezdtem később az egyetemet, mert arra gyűjtöttem, hogy alatta ne kelljen dolgoznom. Bőven összegyűlt annyi pénz, de ezt az összeget nyilván költhetném másra is.
Jelenleg a 2. és a 3. opció kombinációján gondolkodok. Arra gondoltam, hogy a mentális egészségem érdekében felmondok, és elkezdek más munkát keresni, adminisztrátori vagy szakmába vágó is lehet. A legjobb egy 6 órás munka lenne, az nem olyan megterhelő, de mégis mennek az éveim (korai még a nyugdíjra gondolni, de na).
Ti melyik opciót választanátok? Olyat is írhattok, amit én kihagytam. Néhány opció okkal nem szerepel, de hátha van, ami nem jutott eszembe.
válasza: válasza:#3 Két dolog.
1.: munkaidőn kívül is dolgoznom kell, mert nem vagyok kész a rám sózott extra feladatokkal. Ha nem csinálom meg őket, akkor ki leszek rúgva, és akkor írhatom ki ugyanezt a kérdést az első opció nélkül.
2.: Májustól napi 10 óra a munkaidő, plusz az utazás, ez így összesen napi ~12 óra. Pár évig volt alkalmam megtapasztalni, hogy ez mennyire fárasztó, ilyenkor munkanapokon semmit nem csináltam otthon, zuhanyzás és vacsora után rögtön mentem aludni. Délután 4-5 órakor. Jó, igaz, hajnali háromkor keltem, de akkor is, az 10-11 óra alvás. Hétvégén meg csak annyi energiám volt, hogy a Netflixet bámuljam. Elmaradt a főzés, a takarítás, semmi energiám nem volt. Sajnos a teherbírásom nem az igazi.
válasza:#5 Ha rákattintasz a százalékra, akkor látni fogod, hogy hányan és hogyan pontoztak. Nyilván nemcsak én értékelem a válaszokat.
Rendben, te többet bírsz. Minden tiszteletem a tiéd. Te király vagy, én meg puhány. Elfogadom.
(Zárójelben amúgy megjegyezném, hogy a nővérem végzett msc-t, szerinte sokkal könnyebb volt, mint a bsc, pedig az msc alatt nemcsak dolgott, hanem gyereket is nevelt. Nyilván nem minden msc ilyen, ez csak egy mellékes megjegyzés.)
Amúgy azt megkérdezhetem, hogy a vezetői pozíciód kapcsolódott-e a szakodhoz?
Ha nagyon megfeszítem magam, és figyelmen kívül hagyom a testi és mentális egészségemet, akkor maradhatok a jelenlegi munkahelyemen. A kérdés arra irányul, hogy ez megéri-e. Az első opciónál pozitívum a több kereset, a biztos munkahely. A többinél negatívum, hogy csökkenni fog a megtakarításom (amit amúgy erre a célra gyűjtöttem össze, de lehetne belőle mondjuk egy lakáshitel önereje is). Szóval szerintem van értelme a kérdésnek. Én nagyon arra hajlok, hogy felmondjak, de lehet, hogy nem gondolkodok racionálisan, lehet, hogy nem látom át jól a helyzetet, ezért jó, ha más is véleményt mond.
Jogos felvetés lenne, hogy miért nem a hozzám közel állókat kérdezem. Ez megtörtént, de nem lettem okosabb. A szüleim csak annyit mondtak, hogy ezt nekem kell eldöntenem. A nagyszüleim szerint inkább programozást kéne tanulnom, nem azt, amit most (ami amúgy az álomszakmám, és hiányszakma is). A nővérem nem érti, hogy miért nem bírom. A másik nővérem aggódik, hogy megint pszichés gondjaim lesznek, vannak aggasztó dolgaim. Az öcsém szerint rég le kellett volna lépnem, mert kihasználnak. Ahányan vannak, annyifélét mondanak, így nem tudtam dönteni.
válasza: válasza:Keress más munkahelyet.
Ezt sem fizikailag sem mentálisan nem fogod bírni.
En csak napi 8 órában konyvelek, de péntekre kipurcanok.
Minden percben koncentrálni kell
Esténként már 9-kor elalszom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!