Miért érzem ezt?
Évekkel ezelőtt volt élelmiszerboltban árufeltöltői tapasztalatom.
Akkor nem kellett pénztárba állni de ma már csak olyan állások vannak sajnos.
Viszont évek óta még akkor is volt nálam szociális fóbia meg ez a menekülés érzet, hogy be vagyok zárva vad idegenek közé és percenként cserélődnek meg hozzám is szólnak meg nekem is kell őket "kezelnem" úgy mond ami már akkor frusztált de akkor nem nagyon mára jobban bennem van.
Azóta több lehetőségem is volt botlban dolgozni ami közel is volt vagy messzebb sőt 1 műszakos is lett volna de nem mentem és valami visszatartott.
Régen is csak kényszer miatt voltam mert nem volt más hirtelen és tapasztalatlan voltam mindenben és ott ragadtam. De most hogy már nem szorít semmi egy helyez nem tudok elhelyezkedni nem tudom az utam.
Jó volt akkor a bolti közeg, volt mindennap rutinom ami sokat segített, árukat kellett csak pakolgatni de néha ott se tudtam mit kellene még.
Most viszont mindig azt érzem a bolt maradjon meg nekem mint bolt, vásároló helység és ez rontotta el régen is a bolti vásárlást mert arra emlékeztetett főleg mikor láttam a dolgozókat.
Persze nem válogathat az ember de valahogy mégse mennék bolti dolgozónak a félelmem miatt de mégis valahogy motoszkál bennem ez a gondolat de persze ha találnék máshol egy helyet ami nem bolt és hamar megszokom akkor talán elfelejthetem ezt az egész dolgot?
Most is jelentkeztem pár eladói állásra sajnos pedig tudom hogy nekem az már nem menne és inkább jelentkeztem gyorsan több ilyen betanított gyári vagy fizikai munkára ami jobban illik hozzám mert többet voltam gyárban suliban mint boltban igazán.
Az a lehetőség is csak azért volt mert 1 köpésre volt a házamhoz és nem szaroztam akkor miután kikerültem a suliból de ha nem is lett volna az a lehetőség eszembe nem jutott volna hogy bolti dolgozónak menjek ez kb olyan nekem mintha elmennék call centeresnek (amire behívtak interjúra de szerencsére nem engem jelöltek) , ügyintézőnek olyan szint szinte...
Meg az az érzés is van nálam hogy ha jelentkeztem egy élelmiszerboltba és nem mentem el akkor oda nem is mehetek vásárolni mert valahogy taszítana a gondolat pedig valóságban nem igaz és nem foglalkoznak ezzel..
Miért érzem ezt, miért kínzom magam ilyesmivel mikor tudom nekem milyen munka terület való? Megzavarodtam mostanában sajnos és már tényleg kellene munka. De nem olyan amiről biztos tudom hogy nem menne.
Éreztetek már így?
válasza:2.köszi az igazán "hasznos" válaszod és nem zagyvaság ha mást nem tudtál írni minek írsz egyáltalán ilyesmit ami alapból nem válasz a kérdésre...
CSAK OLYANOK írjanak akik legalább normális választ adnak a kérdésemre és nem ilyen választ...
válasza:4.na jó már mindegy amilyen válaszokat kapok itt felháborító
jobb is hogy töröltettem a kérédst de kérdés mikor törlik (emailt írtam..)
már tárgytalan...
válasza:6.érthetően leírtam nem tudom ti mit nem értetek belőle...
kösz hogy írod old meg a problémáidat hisz nem véletlen írtam letöröltetem már eleve haszontalan a kommented itt..-_-
A gyengébbek kedvéért:
-Miért érzem ezt hogy kényszeresen kell leragadnom egy általam megutált munkaterületen mint váltanék olyanra amit szívesebben csinálok de itt az a félelem hogy még nem vágtam bele ilyesmibe és a félelem hogy valamit elrontok újonnan és bénázok újra szégyenérzetem lesz stb...szóval leragadtam most az eladói-árufeltöltői munkánál és emiatt úgy érzem muszály ilyesmit vállalnom pedig utálok emberek között lenni és még velük is foglalkozni, beszélni mikor én ellennék valami monoton munkával ahol nem kell beszélni senkihez, nem vagyok vad idegenek között. Mind ezt valószínű a kényszerbetegségem váltja ki de nagyon nehezen jövök ki ebből...
válasza:Ez már mérföldekkel érthetőbb,eredetileg ezt nyakon öntötted kétszer ennyi körítéssel de a lényeg elveszett.
Az új dolgoktól mindig fél az ember,ez mindenkinél így van.Nekem pl elektronikai technikus szakmám van,első állásom gyárban volt karbantartóként,hát kb fél évig fogalmam sem volt semmiről,szerencsére kollégák normálisak voltak és lassan tanulgattam a dolgokat.De nekem sem volt jó mert ugyan hasonló a terület de nem arról tanultam,sokáig haszontalannak és bénának éreztem magam.Annyit tudok mondani ha nem szereted a bolti munkát csinálni akkor próbálj ki egy gyári betanított munkát,ilyen munkakörre szinte mindig van felvétel,elég nagy a fluktuáció.Ha te ilyen munkát szeretnél csinálni akkor van rá lehetőség és azért nagyon nehéz dolgokat nem kell betanulnod,ha nem vagy szélsőségesen szerencsétlen menni fog.A lényeg hogy igyekezni és csinálni kell,tapasztalatot kell szerezni és utána sokkal jobb lesz de ne ragadj le egy olyan munkánál amit nem szeretsz csinálni.A 3 műszakkal viszont számolni kell.
9.köszönöm :)
igen rájöttem elég zavarosan írtam de gondoltam lesz olyan aki megérti de na leírtam végülis.
3 műszakot tudom és kilőttem volt ilyen hely ahol ez lett volna de túl messze lett volna így olyat eleve nem nézek ahol 3 műszak van és azért találni olyan munkákat anhol nem ez van és nem kifejezeeten gyári munkák hanem ilyen átlagos betanított munkák nem pont gyári környezetben is érdekelnek. Csak ez a kényszerbetegség sokszor megakadályoz új dolgok elsajátításában is emiatt mondtam le sok interjút, elszalasztottam pár munkát, ez gátol meg hogy szocializálódjak újra stb..remélem már érthető :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!