Rugtak már ki mert túl jól dolgoztál?

Olyanról tudok mesélni, hogy volt egy kolléga, aki annyira sztahanovista volt, hogy rendszeresen túltolta az átlag normát.

Ha valaki kényelmesen, nem szívbajosan dolgozik, akkor egy nap 3-4 nagyobb feladatot, vagy 6 kisfeladatot tud megcsinálni egyedül.

De ha valaki buzgómócsing és még a széljárás is kedvező, akkor akár 6-8 nagyfeladat vagy 12-15 kisfeladat is sikerül.

A főnök oedig csak annyit vesz észre, hogy "Jaaaa, szóval így is lehet csinálni!" és annak a normáját teszik fel alapnak, aki még wc-re se megy ki, és munka közben ebédel, vagy egyáltalán nem eszik, hogy többet tudjon dolgozni.

Na ezt az embert a többiek jók kiszekálták. Mert senki nem akar egy hülye maximalista barom miatt túlórázni, meg futkosni mint a mérgezett egér.

Emiatt felmondott.

De főnök által azért kirúgni, mert jól dolgozik? Annak mi értelme?

Egy olyan helyen dolgoztam, ami az én szellemi színvonalam alatt volt és folyamatosan fúrtak a kollégáim, mivel sokkal jobban végeztem a munkámat, mint ők. A főnök ráadásul az a smúzolós fajta volt, aki 0 emberismerettel rendelkezett és ha nyaltál neki, akkor jó voltál.

Összeférhetetlenségre hivatkoztak, mivel nem tudtam beilleszkedni.

Nem, de éreztem már úgy, hogy ha nem igazítom a munkamorálom a többiekéhez, nagy lesz felém az ellenszenv. Nem szeretik, ha a te teljesítményed mellett kibukik, hogy mindenki más szarik bele a munkába, mert akkor nekik is többet kell dolgozniuk ugyanazért a pénzért.

Én inkább visszafogtam magam. Egy ideig furcsa volt, kicsit talán bántotta is az igazságérzetem, mert más volt az elképzelésem a munka világáról. De tulajdonképpen boldog voltam, mert a munkámhoz képest rengeteg volt a fizetésem. És még így is elégedettek velem évről évre.

Én rendmániás vagyok. Egyszer tescoban dolgoztam, nem szerettek, mert álandóan pepecseltem a cuccokkal. Kb az ömlesztett konzervet is sorba raktam, mert úgy több fért, meg állandóan takarítottam a polcokat, mert egy merő mocsok volt minden... (Amúgy azon a részen ahol én voltam mindig csak olyan cuccok voltak a feltöltős kosáron amik fullon voltak kint. Szóval egész nap ki-be huzogattam a kosarakat, mert nem volt hely semminek. Ami hiányzott az a raktárban sem volt.) Azt sem nagyon szerették, hogy szakképes voltam, vagyis többet kerestem próbaidőn az évek óta ott dolgozónál... Másfél hónapig hallottam ahogy a hátam mögött pusmogtak, hogy nekem tényleg ilyen bizonyítványom van? Volt aki átjött másik osztályról megkérdezni, hogy igaz-e, meghogy tényleg főnök akarok lenni? Szerencsére a fönők sem szeretett, mert visszaszóltam neki párszor, olyan bunkó volt. Egyszer pl egyedül kellett kihúzni a kutyatápos raklapot, csak annyi kellett volna, hogy valaki meglöki, hogy eltudjak indulni, mert nem tudtam megmozdítani. 5 perc múlva odajött és ordított velem, hogy miért nem tudom a több mázsát kivinni. Megkértem, hogy segítsen megmozdítani, mert hiába vagyok nekifeküdve nem mozdult... Abban a helyben azt hittem felrobban, aztán egy srác jött oda és megadta a kezdő lökést... Szerencsére az eset után nemsokkal lejárt a 3 hónap... Nem tudom, hogy jól dolgoztam vagy sem, de a fönők tuti utált. 🤣

Másik helyen a kasszában jó volt, ott nem zavart senkit, ha turbóztam vagy takarítottam. Egy karácsony közeli napon vagy ezer vevőt szolgáltunk ki. A munkatársaknak épp nem volt dolguk, pihentek mögöttem, lesték mit csinálok. Késöbb elmondtak, hogy fogadtak hányszor ütök mellé a kasszán, mert úgy vittem be az összeget, hogy csak a terméket néztem a kosárban. Egész nap nem hibáztam, szerettek a boltban a vavők, mert gyors voltam. Mikor eljöttem sajnálták.

Nem rúgtak ki, mert én mondtam fel. A nálam jóval idősebb, besavanyodott kolléganőm elkezdett fúrni, amint látta, hogy ügyesebb vagyok nála és idegesítette őt az "önállóságom" (holott nem csapatmunka volt, pont hogy az önálló munkavégzés volt elvárt).

Még a betanítás alatt, amíg én bénáztam és rászorultam a segítségére, nagyon kedves volt velem, reméltem is, hogy így marad. Aztán ahogy magabiztosabb lettem, elkezdett hárpiaként viselkedni, néha nem szólt hozzám, meg a felettesünknek mondott rólam nem épp kedves dolgokat.