Zárkózott emberként mi a foglalkozásod és hogy jössz ki a kollégákkal?

Irodában dolgozom és megbeszéltük amikor füles van rajtam akkor nem szólnak hozzám.

Ez olyan 5-6 óra a napi 8 ból.

Napi fél-egy óra megy egyeztetésekre amikor beszélni kell.

Jól kijövünk mert értékelem, hogy alig szólnak hozzám.

Ennek ellenére együtt járunk ebédelni és jót beszélgetünk utána de nekem bőven elég ennyi társaság.

Műszaki terveket készítek.

Űrturista vagyok...kint minden csendes.

Egyébként inkább mondanám magam extrovertáltnak már, mint introvertáltnak.

Én pedagógiai pályát választottam, és furcsa mód időközben lettem introvertált.

Régen nagyon cserfes voktam, talán a sok nő, és egymás kibeszélése miatt sokalltam be.

Egy évet húztam le oviban, majdnem megőrültem.

25 gyerek, 50nm.

Délután már nem volt szabad hozzám se szólni, minden zaj zavart.

Es pláne untam, hogy mindig arról van szó, aki épp nincs ott.

Váltottam.

Fejlesztő foglalkozásokat tartok, egyéni szinte mind.

A gyerekekkel való interakció, az érintés, közös játék nem zavar.

Hiányoznak az édes, egészséges gyerekek, de egyszerűen képtelen lennék újra csoportban dolgozni.

Gondolkodtam a pedagógiai pálya teljes elhagyásán is, főleg a pénz miatt, de hiányoznának a gyerekek.

Látom nem jött be a hozzászólásom, így akkor kicsit komolyabbra véve:

Én gyermekként nagyon zárkózott voltam egészen a szakközépiskoláig. Aztán kikerültem a nagybetűs életbe, felszabadultam, dolgoztam, felnőtt emberek közé kerültem, akik elfogadtak, kedveltek. Ez önbizalmat adott, megváltoztam. Azóta volt több munkahelyen és a többség mindig elfogadott. Most már extrovertált vagyok inkább. Szükség is van rá az OMSZ-nál.