Mi a véleményetek egy olyan lányról, aki már több, mint egy éve otthon van, mert csakis kizárólag a szakmájában hajlandó elhelyezkedni?

ezért nem kezdek diplomással... lusta, egoista alakok, akik soha nem állnak saját lábra és lépnek ki a való életbe, mert "nekik diplomájuk van"... apám is ilyen alak volt, de nekem társként olyan ember kell, aki hajlandó megemelni a sggét és tenni a saját maga boldogulásáért.

de persze ha mamának ez jó, mert gondolom értelmiségi az egész díszes kompánia, akkor tartsa csak el a kölykét, ő se nőtt föl valójában jó eséllyel soha.

Megmondom őszintén, én is hasonlóan gondolkodom már. Anno, mikor pályakezdő voltam, elvállaltam az első állást a területen, mondván, a semminél az is jobb, ha olyan poziban dolgozom, amiben nem akarok lenni, de legalább közel van ahhoz, amiben igen. Annak ellenére, hogy egy olyan munkakörről volt szó, ahol azért simán elképzelhető az átjárás abba, amit szerettem volna, évekre benne ragadtam abban a kaptafában.

Végül elégedetlen voltam a béremmel és a munkahelyi bánásmóddal és felmondtam. Volt tartalékom, végülis belefért. 8 hónapig voltam álláskereső, eleinte nem túl aktívan, mert akkor végeztem az egyetemen az egyik szakomon... Fenn voltam linkedinen, volt egy álláskereső portálon is profilom, beírtam a keresett pozíciók közé azt, amiben ténylegesen el akartam helyezkedni... B*zmeg, vagy 50 megkeresésem volt és mind az előző munkaköröm miatt keresett, hogy menjek hozzájuk csinálni ugyanazt. Azt hittem lekarmolom magam. Utána elkezdtem aktívan állást keresni, konkrétan elmondtam interjún, hogy melyik munka érdekel, honnan indultam, mit végeztem, mit tudok (!), ami alkalmassá tesz a vágyott pozícióra... Nem b*zmeg, interjú végén felajánlották az előző munkaköröm, hogy biztosan nem akarom-e azt, sokkal jobb lenne a bérem azzal, mert van 2 év tapasztalatom.

Azt hittem, megölöm magam.

Végül évfolyamtársamon keresztül találtam olyan állást, amit szerettem volna, de nem akarom elhinni, mit műveltek volna le, ha valami nem szakmai pozícióból akarok átmenni. Így sem volt egyszerű, de így legalább nem egy mezei lúzernek néztek, csak valakinek, aki más szerepben hasznosabb lenne.

Sokszor jobb a szar melót elvállalni, hogy jól mutasson, mint a nem szakmai jól fizetőt, hogy utána magyarázhasd, miért az volt vagy ha eltitkolod, mi az a hatalmas lyuk ott az önéletrajzodban.

Az az igazság, hogy nincs ám mindenkinek annyira szüksége a pénzre olyan sürgetően, hogy ezért csúnyán szólva elmenjen qrvának. Még nekem sem volt annyira szükségem rá, pedig engem nem tartottak el akkoriban sem. Az említett lány otthon lakik, anyagi biztonságban. Mi oka lenne elmenni gürizni kicsivel több zsebpénzért?

Anno, mikor kezdő egyetemistaként otthon éltem, én sem vállaltam be minden szart. Nem szorultam rá, ellenben a tanulás miatt az időre, amit elvett volna a munka, igen.

#7.

Számomra meg az az érthetetlen, hogy aki nem éhezik kifejezetten, az miért alázza magát minden szarral, mikor nem arra képezte ki magát...

Vannak karrierutak, ahol nincs az, hogy odaraknak és elvagy 60-ig, hanem döcögősen indul, gyakran ingyen munkával, hogy tudj referenciát felmutatni, be tudd magad dolgozni az adott helyre. Hosszú távon nagyon megéri egyébként a legtöbb ilyen munkakör, rövid távon viszont be kell áldozni a bért a presztízsért és a szakmaiság megtartásáért. Az ember minél magasabb szintre megy a szellemi munkakörökben, annál jellemzőbb ez.

Például sokáig akartam kutatással foglalkozni és az már tényleg akkora anyagi áldozattal járt, amit már én sem bírtam vállalni akkor és ott. Mert ingyen még dolgozol pár hónapot, de hogy még te fizess, hogy megjelentessék a munkád, amibe ingyen öltél hónapokat... Az szemtelenség még nekem is.

Lényeg a lényeg, mindenkinek más éri meg. Nekem jobban megérte ez és nem vagyok hülye ember, mérlegeltem, mielőtt meghoztam ezt a döntést.

#9

Egy okot mondj, amiért szüksége lenne arra a pénzre ilyen áron. Ingyen van lakhatása, élelme, ingyen fogyaszthat mindent a házban, még valószínűleg költőpénzt is kap a szüleitől és bejelentés ide vagy oda, ugyanúgy be tudja írni szakmai tapasztalatnak azt a munkát is, ráadásul az irodai munka lévén még közelebb is áll ahhoz, amivel foglalkozna a szakmájában, mint egy futár meló vagy árufeltöltő.

Van egyébként hasonló ismerősöm, eleinte ő sem talált semmit, ezért besegített otthon. A végén annyira megjött a kedve hozzá, hogy azóta ő viszi a családi vállalkozást.