Érdemes elvállalnom az új munkát?

#10 remélem most jobban esik a vajaskenyér 😉

Sózd is meg

Kezdjük azzal, hogy eszem ágában sincs vitázni egy p...ával. Minek?

Másik, rendes kaját is csinalhatnál nő létére, de te eszed, nekem mindegy akár vajaskenyér sózva akár bármi.

Alább egy idézet, hogy könnyebben megértsd miről van szó (rólad) rád vonatkozik minden betű, még ha a el is térünk a témától tekintettel a személyiségjegyeidre:

A nők többsége mentálisan egész életében infantilis marad. A kivételek közül csak azok nőnek fel idősebb korukra, akik több gyereket és unokát kellett, hogy felelősséggel neveljenek, és alapból van intelligenciájuk, és ehhez adódik plusz az élettapasztalat.

A személyiségjegyeket egyetemi felvételénél és általában munkahelyi pozícióba helyezésnél nem vizsgálják. A nők nagyobb arányban diplomáznak, de felelősségteljes munkakörre, főleg vezetői munkakörre egy szűk réteg alkalmas, aki akar, képes és tud is vezetni mert életüket az érzelemvezéreltség határozza meg. Hírből sem ismerik az önmérsékletet és főleg nem a pártatlanságot. Súlyos helyzetben hisztérikusan reagálnak, túlterhelésre hisztérikusan reagálnak, vezetőként felfelé nyalnak, lefelé taposnak, de ez nem zavarja őket. Ha pedig nőnek nővel együtt kell dolgoznia, abból csak anyázás-furkálódás-pletykálkodás-hisztizés van.

Ennek oka, hogy mivel genetikusan a nőnek gyermeket kell nevelnie, lelkileg sosem távolodik elegy gyermektől, ezért a nő kicsinyes, önző, szűklátókörű, tervezni nem képes és beszűkült marad, mint egy gyerek. Könnyen sír, könnyen nevet, talán csak annyiban különbözik egy gyerektől, hogy a gyerek még nem bosszúálló, nem jegyzi meg a sérelmeit hosszú távra. A nők kegyetlenül kitartóak bosszúállásból.

Figyeltél kedves 13:29 ugye ez te vagy 🤮😀

#13: Ezzel csak két probléma van:

1. semmi köze az eddigiekhez, kicsit sem

2. férfi vagyok

+

Ez úgy baromság, ahogy van.

Csak nem valami megkeseredett incelnek tetszik lenni?

#12