Tegnap kezdtem első munkahelyen miért kiváncsi mindenki a privát életemre?

En kamizni szoktam osszevissza.

Mert ha nem akarod kiadni a maganeleted ies inkabb terelsz csendben vagy akkor ki fognak kezdeni kozositeni.

Muszaj beadni nekik valami hihető kamukat.

Mindenhol ez megy, szóval jó, ha hozzászoksz. Ha meg találsz egy olyan helyet ahol az emberek a saját dolgukkal foglalkoznak, azt nagyon becsüld meg.

Hozzátartozik a munkahelyi élethez az egymás seggének szagolgatása. Ugye össze vagytok zárva napi 8 órára, szóval be kell határolniuk, hogy ki vagy/milyen ember vagy. A munkahely egy közösség is, aminek a részese kell hogy legyél, kell, hogy legalább felületesen el lehessen beszélgetni veled, különben nekik is kínos a közeledben lenni.

Ez sokaknak jól esik, vannak munkahelyi barátságok, vannak ellenségeskedések meg minden, de ha nem vagy erre különösebben vevő (én sem), akkor csak egy extra kellemetlenség ami a munkával jár, és el kell fogadni úgy, ahogy van.

Ha meg olyan munkahelyed van, ahol karriert és előmenetelt akarsz, akkor öngyilkosság nem barátkozni, és eljátsszani hogy te vagy a legjobb fej ember a cégnél, akivel mindenki kijön.

6

Nyilván azért, mert a társadalomba beilleszkedni nem tudókat kiveti magából a közösség.

Ő lesz az, akit majd a háta mögött kibeszélnek, mert még annyit sem lehet tőle megkérdezni, hogy mi a hobbija.

Yéé én meg tegnapelőtt kezdtem az új munkahelyemen és teljesen ugyanezeket kérdezték.

Én csak kis részekben válaszoltam, hogy ne mondjam el az egész életem.

Pl annyit mondtam, hogy albérletben élek. Azt nem mondtam, hogy barátnőmmel.

Szóval így kihagytam minimális dolgokat, mert tudod jobb előbb megismerni őket, mert lehet hülyeséget terjesztenek majd rólad, ha mindent kikotyogsz.

24F

Én megértem a kérdezőt. Aki a személyiségemet akarja megismerni, az kérdezzen a hobbimról, zenei ízlésemről, kedvenc könyveimről stb. Az, hogy ki melyik utcában lakik és mikor akar gyereket, mindenkinek a legmélyebb magánügye. Ez nem tartozik egy napja megismert „idegenekre”, és ezektől az információktól nem is ismer meg jobban. Majd húsz év múlva lehet, hogy megbízom benne eléggé, de szerintem első nap tapintatlanság ilyenekről kérdezni és nem is jó, ha az ember túlságosan kitárulkozik.

Ha nem akarod megmondani, mondd azt, hogy "Ne haragudj, ezt nem szeretném elmondani, de *erről/arról* szívesen beszélek.” Ha megsértődnek, az nem a te felelősséged.