Jogosan zavaró a helyzet?

Manapság már nem kell egy életet ledolgozni egy munkahelyen, ha elégedetlen vagy, ha rosszul érzed magad, pláne ha van egy ketesett szakma a birtokodban sok éves tapasztalattal, ne is gondolkodj! Válts!…

Én asztalos vagyok, elkövettem azt a hibát, hogy lelkiismeret furdalásom volt, mert szegény főnim nem találna olyan embert mint én, nem tudna dolgozni, nem tudna helyettesíteni stb stb… és valóban. Em is tud… de 3 évet szenvedtem ezen mire váltottam és én sokkal jobban érzem magam… és szerintem ez a lényeg.

Jogosan zavaró a helyzeted, sajnos ez a megszoksz vagy megszöksz, mert ha a fő vezető képes volt minden szakmai ismeret és végzettség nélkül a nyakatokra ültetni az embert, akkor nem várható, hogy szakmai okokra hivatkozva el lehetne távolítani.

A munkád elvesztésének fejében összegyűjtheted a kollégáidat és kollektíven állhatnátok a főnök főnöke elébe, konkrétumokkal bizonyítva, hogy miért alkalmatlan, azonban sok jóra ne számíts, M.o-n mindenki félti az állását.

A másik, hogy betanítod az új főnöködet, de alattomosan, úgy, hogy észre se vegye. Valszeg azért is hurrog le kapásból, mert a frusztrációdat érzi rajtad és tudja jól, hogy inkompetens, ezért inkább rövidre zárja a veled való kommunikációt, mert nem akarja, hogy a fejére nőj.

Ezen te úgy tudnál változtatni, hogy új ötleteknél a kommunikációdat olyan szintre egyszerűsíted le, amit egy hozzá nem értő is megértene, hangsúlyozva annak a rá eső előnyeit. Tehát nem a szakmai blablát nyomod, hanem az eredményeket domborítod ki. Ha pedig a munkája miatt csúsztok, akkor fel lehet szépen ajánlani a segítségedet, bár itt nagyon résen kell lenni a visszaélések miatt. A szakmai kérdések vele való megbeszélését pedig felejtsd el, az innentől kezdve nem ez a munkahely lesz.

Hasonló főnököm van, engem nem zavar.

Megbeszéltük, hogy mindenki a saját dolgával foglalkozik és hagy dolgozni.

Neked ha nem tetszik a helyzet keress másik munkát és mondja fel.