Hogyan bírod,lehet kibírni a monoton munkát??? Hogyan tudod minden áldott nap majdhogynem ugyan azt és azt csinálni?

A szocialista TSZ-ben kényszermunka tábornak tűnt. Ahogy a rendszerváltás utáni munkahelyeken is.

De például maszek haveromnál vagy magamnak végezve otthon, vagy annak idején a szülői gazdaságban nem tűnik rossznak. Tehát az elviselhetetlenséghez egy mérgező környezet is kell.

Úgy bírtuk (monoton, évekig/évtizedekig, irodai), hogy közben néha beszélgettünk, csokit rágcsáltunk, van, aki óránként kijárt cigizni, munkaidő vége előtt fél órával már elpakoltunk, negyed órával már a kaput lestük.

Ha túl változatos, méghozzá annyira, hogy kiszámíthatatlan, az se feltétlenül jó.

Időnkénti munkahelyváltás segíthet. Vagy más típusú szakmát kell kitanulni és váltani. Ez nem opció neked?

Az a praktikam, hogy 6 osztalyom van es ezt csinalom, mert mashoz nem ertek. Meg elek belolle. Mar 22 evesen lakast vettem. Fel van ujjitva es van 1 valag lovem leteve. Azt veszek amit akarok es rohogok azokon akiknek 1 honapig se tart a fizetese.

A lenyeg, hogy ne nosulj meg meg ne legyen kocsid. Ez a ketto penz nyelo.

Most 36 vagyok es ott is hagyhatom a munkam mert annyi penzem van, hogy huh.

Lehet, hogy nem hiszed el, de én a monoton munkát jobban szeretem mint a változatosakat. Valahogy nekem megnyugvás, hogy mindig ugyanazt kell csinálni és nem stresszelek, hogy most megint mi vár rám.

Szóval ez emberfüggő, hogy bírja-e az ilyen munkát vagy nem.

Én fiatalabb koromban (19-20 lehettem?) nagyon szerettem a monoton munkát, mert nagyon jófej kollégáim voltak, akikkel sokat tudtunk közben beszélgetni, meg hát kb. ugyanabban is voltunk épp életkorunknál fogva. :) Igaz, csak néhány hónap volt, meg nekem mondjuk pont a műszakba járás volt egy kicsit nehéz, de sokszor visszasírom azt a gyári monoton melót a jelenlegi irodista állásomban. :D

Nekem a praktikám egyszerűen az volt, hogy abban kerestem a "szépségét", hogy szuper munkatársaim vannak.

(Sokat számít, kikkel végzed: ha mondjuk 20-on évesen csak 50-60 év körüli kollégáid vannak, az hosszútávon nem segít a monotonitás tűrésben, az már igaz.)