Mik a kiégés jelei, személyes tapasztalatotok alapján mikor jöttetek rá hogy váltani kellene?

Munkába:

-amikor már a gondolattol undorodsz, hogy bemenj

-semmi nem érdekel,semmibe nem vagy aktív vagy motivált, csak sodrodsz az árral

-mikor már 1 óra munka után azt várod mikor mehetsz haza

-mikor már annyira unod, gogy még az idő se megy, és reggeltől csak túlélésre játszol, hogy letudd a napot

-mikor már vasárnap este elment a kedved mindentől, mert másnap be kell menni

-mikor már a magánéletedre is rányomja a bélyegét, mert szabadidődben is azon depizel, hogy milyen 💩 volt, és holnap milyen 💩 lesz

Kapcsolatban: ugyanezek csak otthon

Elkezdtem unni a munkámat. Nagyon vágytam volna arra, hogy csináljak valami újat, új területeket tanuljak, esetleg előléptessenek, esetleg hátbaveregessenek, hogy ügyike voltam. Ezek inkább okok. Amikben megnyilvánult, elkezdtem utálni bejárni, néha habi indokkal táppénzre mentem, semmi bajom nem volt, csak simán nem volt kedvem az aznapi munkához (nem csináltam meg túl gyakran, szóval nem tűnt fel senkinek, alapvetően sosem vagyok beteg szóval félévente 2-3 nap "plusz szabi" nem volt feltűnő), úgy éreztem, nincs értelme annak, amit csinálok, úgysem fogok előre menni soha, én itt ezen a szinten megragadtam, miközben mindenki más elhúz mellettem, ebből a pozícióból fogok nyugdíjba menni, fasz kivan. Az ügyfeleket elkezdtem úgy kezelni, hogy darab-darab, ők se könnyítik meg egyébként azt, hogy emberként kezeljem őket mert ők sem kezelnek engem emberként, de egyszerűen tényleg leszartam már.

Én a mostani munkahelyemen nem mondtam fel. Az összes eddiginél az volt a váltás oka, hogy nagyon akartam, hogy megdícsérjenek, előléptessenek, vagy valami, és sosem történt meg, mindig megkérdeztem, hogy miért, és mindig az volt a válasz, hogy de hát ők nagyon meg voltak elégedve a munkámmal, csak xy már hónapok óta lobbizott azért, hogy feljebb lépjen, szóval őt választották. Az érdekérvényesítő képességem nem rossz egyébként, de az önérzetem gátolja, hogy én is reklámozzam magam előlépésért, úgy vagyok vele, hogy vegyék észre, ha jól dolgozom, nem fogok rohangálni a főnökhöz, hogy "nézd, nézd, ezt Marcsi elbaszta, de én észrevettem, és kijavítottam, ügyes vagyok, ugye ügyes vagyok??", és tudtam, hogy ha itt rákérdeznék, akkor itt is ez lenne a válasz, váltani emiatt nincs értelme, a következő helyen is úgyis ez lenne, én a hozzáállásomon egyelőre nem fogok változtatni, szóval elkezdtem az egyetlen logikus dolgot csinálni: beleszarni az egészbe. A kollégákat kedveltem, a munkámat szeretem egyébként, szóval elkezdtem úgy hozzáállni, hogy akkor mostantól bejárok ide a haverjaimmal ökörködni, vibeolgatni azokkal az ügyfelekkel, akik érdemesek erre (ez egyébként segített újra meglátni bennük az embert és empátiával fordulni feléjük), aki meg egy utolsó surmó gyökér karen, azt elkezdtem számomra rohadt szórakoztató módon úgy elküldeni a halál faszára, hogy ne lehessen kirúgni miatta (nem káromkodtam, nem sértegettem, csak kérdéseket tettem fel, aminek a végén rá kellett jönnie, hogy ja, ő a hülye, ő baszta el, erre nagyon vicces reakciók születtek). Ekkor kezdtem el azt is, hogy ha nem volt kedvem dolgozni menni, akkor véletlenül aznap reggelre brutális ételmérgezést kaptam, vagy becsípődött a derekam, korábban egy napot sem hiányoztam. Ha volt valami plusz munka, ami érdekesnek tűnt, akkor akár önként is jelentkeztem rá, de azon kívül meg simán nemet mondtam túlórára, plusz feladatra, bármire, ami nem a szoros munkaköröm, és nem volt hozzá kedvem.

Na, ezt egyből észrevették. Soha egy napot sem hiányzó (nem vagyok sztahanovista, csak szerencsére nagyon jó egészségnek örvendek), minden pluszmunkára lelkesen igent mondó, mindig higgadtan és professzionálisan beszélő emberből lettem egy nihilista minimumot nyújtó, munkahelyét játszótérnek tekintő senkiházi, be is hívott a főnököm. Tudtam, hogy nem fog kirúgni, mert nem tud miért, mert amit muszáj volt, azt elvégeztem, azt hittem, ilyen általános szőnyeg szélére állítás lesz, ehelyett kitereített elém lehetőségeket, hogy ha ez érdekel, akkor itt lesz hamarosan üresedés, ha az, akkor ott, szeretné, ha fejlődnék mert a mostani területem egyértelműen "kinőttem". Én meg így néztem rá, magamban végiggondolva, hogy oké, továbbra sem értem a coorporate bullshitet, de ezek szerint így lehet feljebb jutni, vagy kiskutyaként lihegsz a fontos emberek mellett, vagy az elejént mindent és még annál is többet beeladva megmuatod a képességeid - de akkor nem fognak előléptetni, hülyék lennének elmozdítani egy olyat, aki ingyen és kérés nélkül bármit megcsinál - aztán mikor meguntad, akkor ezt lehet úgy jelezni, hogy látványosan elkezdesz beleszarni.