Mennyiben okolható az egyén a saját sorsáért egy élhetetlen, ingerszegény országban?

Csak saját maguk a hibásak, mert végignézik, ahogy a kormányok lehúzzák és eladják az országot.

Inkább mennek külföldre kutyának, aztán megmagyarázzák milyen jó nekik 38 emberrel egy lakásban lakni meg gyalogolni órákat a munkahelyre, mert drágább a bérlet, mint itthon.

Az ingerek erőssége a befogadó érzékenységétől függ. Ergo, ha nem akarunk, nem fogunk "ingereket" átélni, pedig még Afrikában is vannak olyan ingerek, ami miatt az éhező kisgyerekek is tudnak nevetni! (túlzó példa, de nem mese!)

A sorsunkat mi kovácsoljuk, de ha amíg meleg, nem ütjük, akkor egy deformált (társadalomba nem illő) életünk lesz, amivel nem tudunk semmilyen módon elhelyezkedni (hobbi, meló, partner, akárhol...) ezért a környezetet hibáztatjuk... Nehéz a kihűlt vasat újra hevíteni, de nem lehetetlen. Nekem most az érettségim miatt lett deformált az életem, ezért vagyok "tehetetlen", de egyre jobban erősödik bennem a vágy, hogy újra leérettségizzek... (aztán jöhet a fősuli, aztán a jobb munkahely, és a minőségi család...)

Áldozatnak születni kell, mert szerintem 10 emberből (Magyarországon) 7 tehet róla, hogy azzá lett... (én is)

Is-is.

Én elsősorban az általános pesszimizmust okolom, ami mindenhonnan ömlik. Ha a környezetben ezt látja mindenki, akkor nehéz lelkesedni.

Egyszer kipróbáltam, hogy pár hétig nem olvasok és nem nézek híreket egyáltalán. Jobb kedvem lett és sokkal jobban tudtam az előremutató dolgaimra figyelni, mert nem bosszankodtam a hülyeségeken. Ajánlom mindenkinek.