Nagyon félek elkezdeni dolgozni, mindjárt vége van az egyetemnek, mert félek, hogy nem fogom megállni a helyem - más is volt ezzel így amikor elkezdett dolgozni?
Most vagyok a PhD. tanulmányaim 3 éves végén, de nagyon para, már aludni sem tudok miatta, hogy mi lesz, ha el kell kezdenem dolgozni - lesznek ott fiatalabbak, akik lehet hogy többet tudnak, biztos mindenki mindent jól tud, nekem pedig nem sok gyakorlatom van, noha a PhD. alatt volt gyakornoki helyem, de ott sem tanítottak úgy sok mindenre, amit igényeltem volna.
Annyira parázok, hogy legszívesebben elbújnék valami barlangba, normális érzések ezek?
Másnál is volt ilyen, amikor elkezdte - másnál mindjárt minden ment elsőre?
Jó átlaggal végeztem, kapós szakmában, tehát nem az elhelyezkedéssel van a gond, bármikor találok helyet, de úgy érzem, a tudásom nem elég semmire sem - kérlek, írjatok pár tippet, mit lehet ilyenkor csinálni.
Kulturált válaszokat várok és előre is köszönöm!
válasza:Kapunyitási pánik?
Ne félj! Ők kb. ugyanennyire félnek egy új munkatárstól, azt írtad fent kapós szakmában végeztél, így ritka lehet az olyan helyzet, hogy ne tudnál kijönni belőle.. Nem akarok itt példázni, de mégis írok egyet, ismertem valakit, aki kb. ugyanígy érzett, aztán rájött, és mi van ha kirúgják? Keres másikat ! És ha mégegyszer? Keres mégegyszer !! minden ilyentől erőss az ember! (persze nem rúgták ki) minden munkahelyen van ha csak névlegesen is akár pár napos-hetes-hónapos "talpaló". Attól függetlenül, hogy valaki több diplomás, nem várhatják el, hogy bemegy a munkába és órák alatt csodákat művel, ugye érted? Felesleges aggódnod! akadály = kihívás = tapasztalat ! De semmiképp sem kudarc !!
válasza:
válasza:Haha, imádom a phd tanulókat, amikor mesterhallgatóként 3 évvel több szakmai tapasztalatom van, és elmagyarázhatom nekik órán, hogy hogy működik a világ a 2010ben frissített diasoraikon túl :)
Igazából én eleve nem értem hogyan engedhetnek valakit PHD-zni zéró ipari tapasztalattal. Persze senki nem szeretne normális munkahelyről 100e-s PHD pozira váltani, tehát nyilván így olajozottabban működik a diplomagyár. Mindenesetre a legfontosabb az önbizalom és a racionális gondolkodás, bármibe fogsz is a papíroddal. Ha ez a kettő megvan, és találsz valami (kutatásod szempontjából) releváns munkát, akkor nem lesz semmi gond, ez egészen biztos. Alternatíva, hogy elmész postdocnak, és húzod még egy kicsit a dolgot.
válasza:Hehe, az első az aranyos volt a kapunyitási pánikkal! :)
Hát kérdező egyébként ezt én is hasonlóan nevezném, ahogy az első. Egyébként hasonló cipőben is járok csak én munkanélküliség miatt. Szóval én pont úgy parázok, hogyha sikerülne munkát találnom újra, akkor kevés leszek, nem állom meg a helyemet, kirúgnak stb. És ez viccelődést félre téve simán csak pánikolás. Ami alapjáraton amúgy természetes, viszont, ha más dolgokba is így érzel, akkor lehet kéne szakemberrel beszélned.
Én a magam részéről már megfejtettem, hogy nálam ez, azért van, mert maximalista vagyok, tehát mindenben a maximumot várom el magamtól, sőt sokszor kb. lehetetlen dolgokat azaz még a maxon is túl teszek elvárásokba magam felé, aztán így persze, h van okom parázni, hogy kevés vagyok stb. Ez merült felőled még fel bennem, h esetleg veled is még inkább ennyi lehet, és hát ez sajna kiváltja a parát elég rendesen. Próbáld ki azt, amit én is szoktam gyakorolni, hogy az elvárásokat a munkaadókra bízom, és azt is rájuk bízom, hogy megfelelek-e nekik. Ha nem, akkor ők aztán úgy is megmondják, addig meg úgymond "csendre intem" ezeket az érzéseket magamba. Végül mondták még nekem azt is, hogy az fogom bevonzani, amitől félek...így inkább gondolatban olyanokra gondolok, ha elhatalmasodik rajtam a para, amik egész nyugodtan bekövetkezhetnek. :)
És végül, de nem utolsó sorban, legyen egy kicsit több önbizalmad..., vmiért csak felvettek téged a sulidba, és vmit csak tanítottak neked. A pályakezdőkről tudják a munkaadók is, h mit várhatnak el...és mikbe kell még fejlődniük, de ezt is bízd rájuk. Remélem vmit segíthettem.
1.: Igen, szerintem is ennek hívják. :-)
Hát, az a baj, hogy a szakmában sok a nagypofájú ember, akik arra vannak kihegyezve, hogy a másik mikor mit mond/tesz rosszul.
És úgy érzem, nem vagyok eléggé felvértezve, mert nem voltak jó mentoraim.
Az egyik gyakornoki helyemen elég sokára derült ki, hogy a főnök csak azért vett oda, mert rám akart nyomulni, persze ilyenről szó sem lehetett - onnantól pedig bármi feladatokat kértem, mindig az volta válasz, hogy "sajnos nem tudunk adni, mert ez túl nehéz neked" - eljöttem, a másik helyem jobb volt, de azok beolvadtak máshová, és ekkor jött a PhD. meghívás.
Köszönöm a hasznos írásodat!
1.: Igen, szerintem is ennek hívják. :-)
Hát, az a baj, hogy a szakmában sok a nagypofájú ember, akik arra vannak kihegyezve, hogy a másik mikor mit mond/tesz rosszul.
És úgy érzem, nem vagyok eléggé felvértezve, mert nem voltak jó mentoraim.
Az egyik gyakornoki helyemen elég sokára derült ki, hogy a főnök csak azért vett oda, mert rám akart nyomulni, persze ilyenről szó sem lehetett - onnantól pedig bármi feladatokat kértem, mindig az volta válasz, hogy "sajnos nem tudunk adni, mert ez túl nehéz neked" - nyilvánvaló volt, hogy akkor lesz feladat és mentorálás, ha...szóval ezért eljöttem, a másik helyem jobb volt, de azok beolvadtak máshová, és ekkor jött a PhD. meghívás.
Köszönöm a hasznos írásodat!
2.:
Nagyon érdekes amiket írsz, igen, ez is egy nézőpont.
Tényleg elgondolkodtam most azon, hogy valóban, egyetem kezdete óta tulajdonképpen arról szól, hogy mindig ott van a háttérben, hogy "neked most feladataid lennének, mit mész mindenfelé" - munkahelynél pedig azért nem.
A betanítási időszakot úgy képzelem, hogy megmondom nekik, nem vagyok tapasztalatlan, de szükségem volna 2 hónapra, amíg betanulok mindenbe.
Arról nem is beszélve, hogy Nizzából költöznék haza.
Előnyöm a francia és angol nyelvtudásom, de hátrány, hogy azért a magyar hétköznapokban "külföldiként" mozognék - ettől is félek, hogy esetleg irritálni fogja őket - na jó, még nem tudom hová mennék, de akkor is.
Neked is köszönöm a választ!
3.:
Örülök hogy írtál, hiszen ez is mutatja, hogy szakmától függetlenül jelen van az ilyen - durva lehetett amit írsz, és azt sem fogom sose megérteni, hogy miért kell szadizmussal feszegetni az újak határait, és ha mondjuk elbőgi magát, akkor lenézni - ez szerintem nagyon primitív, és remélhetőleg már jobb munkahelyed lett.
Kössszi!
Én ugyanezt élem át, mint te most, én pék-cukrásznak végeztem, de rettegek, hogy olyan helyzettel találkozom, ahonnan nem tudok hova "menekülni". Nagyon vicces volt, mikor a gyakorlati helyemen addig-addig csesztettek, míg el nem bőgtem magam, aztán persze én lettem az érzékeny. Az bezzeg nem volt probléma, hogy a gyökér dagasztó a mellemre fektette a kést és csak bámult rám.
Akvyr:
Nem értem igazán az összefüggéseit az irományo első felének, de hagyjuk, némileg cezaromán, elfojtott aggressziót tükröz, de ez nem az én gondom.
Ipari tapasztalatom sosem lesz, mert nem ipari területen dolgozom.
Postdocra nem akarok menni, a kutatásom pedig túl elvont ahhoz, hogy abban is akarjak dolgozni, persze a témát nem nagyon választhattam ki, a meghívás arra szólt.
Azért köszi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!