Lusta kollégákkal mi a teendő?

Én jelenleg egy cégnél dolgozok kb 1,5 éve, a kolléganőm 8 éve.

A főnökkel műszak elején és műszak végén lépünk élőben kapcsolatba, így nem szemet szúró neki, amit írni fogok.

Szóval, a kolléganőm, megállás nélkül a fb csetet nyomatja mobilról, minimum fél óránként elhúz 10 perces bagószünetre... Sokszor felpattan, hogy el kell intéznie egy telefont és felhívja a párját és egy órán át vissza se jön. Van, hogy hirtelen felpörögnek a dolgok és nem bírom egyedül vagy azt se tudom, hol van vagy kinézek a folyosóra és ott dumál nagyban a telefonon vagy más helyről kollégákkal. Van, hogy látja is, hogy a következő 1-2 órában nehéz lesz egyedül boldogulnom, de nem jönne oda. Ha pedig rászólok, csak széttárja a két karját, hogy ez a munka, ha nem bírtam megszokni, otthagyom.

A főnök nagyon szereti, kb ódákat zeng róla meg az is benne van a dologban, hogy ő már az ősrobbanás óta nekik dolgozik, de engem folyamatosan lehord, ez a kolléganő meg tesz rá egy lapáttal és sosem négyszemközt mondja el, ha baj van a munkámmal, hanem megvárja amíg jön a főnök és úgy, előtte. Mármint nekem, de úgy, hogy hallja a főnök.

Nektek van hasonló kollégátok, akinek kb hasonló a munkához való viszonyulása és ha igen, hogy oldottátok meg? Az a gond, hogy nekem nem egyszerű így a meló, nem hiába vagyunk többen, elvégre ez nem egy egyszemélyes munka. Én csak szeretném, ha meg tudnám oldani, anélkül, hogy vérig sérteném, hogy legyen ott a munkánál, illetve, ha baja van velem, azt legyen szíves a baj pillanatában, nekem mondani, mert én is rázendíthetnék a főnök előtt, hogy ő miket csinál...

Tudom, sokszor a kis stréberek is bosszantóak a munkában, akik mellett egy másodpercre nem ülhetsz le, mert már hisztirohamban pattognak, fölöslegesen izgatva magukat a semmiért, de nem vagyok az a kategória (sőt, gimiben volt ilyenhez szerencsém és ki nem állhattam), egyszerűen normális tempóban dolgozok, csak a buzgómócsingok teljes ellentétét se szeretem.