Egy főnököt nem kötik az alapvető udvariassági közösségi normák? Köszönés kopogás szóhasználat? Vagy el kéne neki magyarázni hogy ő nem földesúr mi meg nem a jobbágyai vagyunk?

Ha mindenki felmond a részlegén és egyedül kell megcsinálnia az összes munkát, akkor majd elgondolkozik rajta, hol a hiba. Meg akkor is, ha a részleg termelékenysége hirtelen beleáll a földbe, ő meg hiába óbégat és rúg ki mindenkit, nem akar javulni a helyzet. Igaz, akkor meg nem ő fog rájönni, hogy baj van, hanem a főnöke fogja fenéken billenteni.

Az a baj, hogy csak ott van ilyen. Amíg talál olyan megalázkodó munkavállalót, aki ilyen feltételek mellett is jól teljesít, addig semmi nem fog változni. A munkavállaló egyetlen fegyvere a munkaereje: csak azzal tud ártani a munkaadónak, ha nem dolgozik. Ha nem jó a munkahely, hiába tüntet, sztrájkol, irkál leveleket, semmit nem ér. Fel kell mondani, elmenni máshová dolgozni, nincs mese, nincs más módszer. Persze ilyenkor jön a "mer' a mai világba' örül az ember, ha munkája van" kezdetű nagymonológ. Nos, ilyen esetben meg el kell gondolkodni, mi ér többet: a már meglévő, biztos, de minősíthetetlenül rossz munkahely vagy az álláskereséssel járó bizonytalanság, ami végén talán jobb lesz. Ha pedig valaki olyan helyzetbe kerül, hogy örül, hogy egyáltalán van munkája, máshová pedig nem mehet a gyűlölt munkahelyről, akkor felmerül az a kérdés is: hogyan jutott idáig? Hogy lehet, hogy a végzettsége, tapasztalata máshol semmit sem ér, más munkakört, munkahelyet meg sem pályázhat, mert nem veszik fel, csak ezen az egy helyen tűrik meg - de ez már messzire vezet.

Ha igy teszel, az csak es kizarolag a te döntesed.