Nektek mi a véleményetek az olyan kollégáról, aki nem hagyja magát okítani, és mindig mindent megmagyaráz?

Tehát még normális, baráti hangon se szólhatsz rá, hogy "Légyszi, próbálj egy picit gyorsabb lenni!", mert ezt is piszkálódásnak veszi, és ráddurrog, hogy te nem vagy a főnöke, nem mondhatsz ilyet, meg nem parancsolsz. Nekem olyan is volt, hogy azt mondta valaki, hogy nem adhatok neki parancsot, mert 3 évvel fiatalabb vagyok. Meg hogy el kell fogadnom, hogy ő így dolgozik, és kész, nem érdekli, hogy az előtte ott dolgozó, hogy csinálta. Ja, és az ilyenek ugye mindig mindent megmagyaráznak, az kizárt, hogy beismerjék a hibájukat, és a figyelmeztetést tudomásul véve változtassanak.

Azt én se szeretem, ha valaki játsza a főnököt, és fölényeskedve utasítgatni próbál. De a normál stílusú, motiváló szándékú okítást mindig díjazom. Aki erre is bepöccen, annak valami aszociális gondjai lehetnek, szerintem.

Jelenleg hálistennek nincs ilyen gondom, de bármikor adódhat újra. A megoldás, hogy szólok a főnöknek? Mert azt meg azért nem akartam, mert féltem, hogy további konfliktust szül.