Mit csináljak? Teljesen tanácstalan vagyok.

Huh.

Egyik legrosszabb mikor a kellemetlen érzés( akármilyen fajtájú és erősségű legyen), maga a kellemetlen érzéstől való félelemtől jelentkezik.

Szerencsére a fizikai dolgokból könnyen ki lehet gyógyítani magad.

Muszáj gyakorolj. Érezd, hogy mennyire nyugodt és kellemes bármi amit csinálsz, bármilyen helyzetben.

Amikor éppen pánikrohamod van, Nagyon erősen kell realizálnod, hogy nincsen semmi baj, nem lehet semmi bajod sem. El kell magadnak magyarázd, hogy minden rendben van és gondolataidat is a jó felé kell vezesd. Ha tudat alatt továbbra is rettegsz és nem hiszel magadnak, semmit se ér. Kész tényeket kell mondj, és érdemes érezni is, hogy igen, jó itt, nincs semmi baj.

Csak már realizálással is nagyon gyorsan kilehet gyógyulni pánikrohamokból.

Írj rám és segítek akár gyakorolni is.

Orvosi igazolás? Áthelyeztetni nem tudod magad?

Vagy fizetés nélküli szabi? Két hétig?

"Július 20án rosszul lettem a munkahelyemen, kiderült, hogy gégegyulladásom van"

Egy gégegyulladás miatt hogyan lehet rosszul lenni? Nekem is volt gégegyulladásom, és olyan érzésem volt, mintha be lenne teljesen dagadva a torkom, és mintha rá lenne valami tapadva. Szörnyű volt, idegesítő, és levegőt sem kaptam úgy (9 hétig tartott!!). De szerintem ez azért nem olyan vészes. Vagy igen? Nem tudom, hogy neked ez milyen mértékű volt.

"elmentem táppénzre, de vissza is mentem 2 nap múlva mert féltettem a munkahelyemet."

Na itt követted le a hibát! Túl korai volt! Nem kellett volna visszamenned. Féltetted az állásod, de közben most meg sokkal több olyan hibát vétesz, ami tényleg veszélyezteti az állásod. Rendesen ki fel kell épülnie az embernek a betegségből, mert utána visszaeshet a betegségbe, vagy szövődmény alakul ki. Akármi lehet. Ezt sose felejtsd el.

Nekem egyszer volt egy érdekes betegségem. Elmesélem, mert hátha téged is érdekel. 20 éves voltam. Semmi bajom nem volt. Egyszer csak mintha valami lerakódott volna a torkomra, gégémre, és mindig köszörülnöm kellett a torkom. Ez így ment egy héten keresztül. Aztán hirtelen belázasodtam, két napig 38 fokos lázam volt. Ez alatt nekem is 3-szor volt pánikrohamom, anyukámnak kellett mellém feküdnie fiú létemre. Rettegtem, és rendkívül remegtem, majdnem rángatóztam. Egyszer magamat féltettem, egyszer az anyukámat, ez így váltakozott, de mindvégig halálfélelmem volt (vagy legalábbis ahhoz közeli). Beszélni is alig tudtam, az ajkaim is remegtek. A nyálam annyira besűrűsödött, mintha lefutottam volna a maratont.Köpni nem tudtam, mert annyira sűrű volt. Már nem voltam lázas sem, de még mindig így voltam. Nem tudtam mit tegyek, hiába ittam ásványvizet, egyszerűen olyan hihetetlenül sűrű volt a nyálam, hogy miután ittam, nem tudtam kiköpni a vizet. Egyszerűen félelmetes volt, és lenyelni sem tudtam normálisan. Ettől is pánikoltam, mert ilyen még nem volt velem. Akkor ott valami érzés fogott el, úgy éreztem, hogy most meg fogok halni. Nem tudtam már vizet inni sem, féltem, hogy csak rosszabb lesz. Ekkor mondta az anyukám, hogy ne ásványvizet igyak, hanem csapvizet. Hajnali 6 lehetett, keddi nap, és azt hittem, hogy már nem érem meg a szerdát. Ittam egy pohár csapvizet, és érdekes módon azonnal teljesen felhígult a nyálam. Tök folyékony lett, ami csodálatos dolog. Piszkosul örültem. Ez teljesen megfordította az eseményeket. Már nem pánikoltam. Viszont a kaparó érzés még ott volt a torkomban. Ahogy mindig próbáltam felköhögni a slájmot, egyre jobban úgy éreztem, hogy betagad a torkom. Félelmetes volt, mintha egy szikladarab lett volna a torkomban, gégében végig. Folyamatos fájó nyomásérzés volt a gégémben, torkomban. A nagyobb gyógyszereket alig tudtam miatta lenyelni, és hiába múltak a hetek, ez az érzés nem akart elmúlni. Már főiskolára jártam, de mindhiába. Nem volt változás. Nem tudom az okát, voltam fülorrgégésznél is többször, de mindhiába! Azt mondták, hogy nem látnak semmit, és csak beképzelem ezt az egészet. A hülyék! Egyfolytában szakadt föl a slájm, és nem tudtak segíteni, volt, hogy teljesen lezárta a levegő útját. Borzalmas volt úgy ott lenni végig a főiskolán. Beszélni sem tudtam gyakorlatilag, mert annyira megnehezítette ez a gégegyulladás a beszédet. Aztán beláttam, hogy hiába is várok segítséget az orvosoktól, úgysem fognak/tudnak segíteni. Ezért elfogadtam, hogy ez így lesz, talán örökre, és így kell leélnem az életem, hogy mintha egy kődarab nyomná a torkom, és folyamat nyelnem kell a slájmot. Aztán egy nap hanyat fekve elaludtam, és szándékosan nem beszéltem, Meg sem szólaltam lőtte egész nap, nem köszörültem a török, langyos vizet ittam, nem csináltam semmit, még a fejemet sem fordítottam oldalra. A NatGeo-n állatos filmeket néztem egész nap. 2 nap alatt úgy elmúlt, hogy észre sem vettem. Teljesen jól lettem. A mai napig nem tudom, hogy mi lehetett ez (9 hétig tartott). Szerintünk egy vírus lehetett, mi megtámadja az ember idegrendszerét, ezért volt halálfélelmem. A torkom meg beduzzad, és a sok köszörüléstől nem tudott helyre jönni. De nekem is így gégegyulladással kezdődött, ezért is írtam ezt az egészet le.